Katana

1

A fullasztó nyári meleg szinte minden élőlényt arra ösztönzött, hogy valami hűvösebb helyet keressen magának. Már hetek óta 40 fok uralta a környéket, mindenkit megviselve a kis faluban, kivéve egyetlen fiatal férfit.

A férfi a falu szélén álló birtokon élt, már hosszú ideje magányosan.

Az egykor gyönyörű ház, mára már szinte csak rom, kivéve az udvar hátuljában elhelyezkedő kovácsműhely.

A fiatal férfi ott töltötte szinte minden idejét. A családja egykoron nagyon híres katanákat kovácsolt, és nagyon gazdag is volt.

Mire Sora szülei megszülettek, a család már elszegényedett, és apja már nem is akarta megtanulni a katana készítésének rejtelmeit.

Sora a nagyapájától tanult mindent, és szenvedélyévé vált a dolog. A szülei veszekedtek vele, egyetemre akarták küldeni, mivel a XXI. században már rég lejárt a katanák kora, de Sora csak nem hallgatott rájuk.

Minden idejét a katanák készítésének szentelte.

-Sora! - kiáltott az anyja -SORA! - hiába kiabált egyre hangosabban, a fia nem hallotta meg, ezért kénytelen volt bemenni a műhelybe. Mivel nem akart a forró kohó közelébe menni, egy keze ügyébe kerülő rongyot dobot a fiára.

-Hé! - kiáltott fel meglepődve a fiú. -Anya, ez veszélyes!

-Ideje indulnod. - mondta egyszerűen, majd magára hagyta.

Sora morogva kezdte elpakolni a veszélyes dolgokat, majd egy kis mozgás után elindult apja elé az állomásra.

Biciklire pattanva magában fohászkodott, hogy apja útja sikertelenséggel végződött. A család anyagi helyzete miatt el akarta adni a családi telket, de Sora nem akarta a városba költözni, ahol nem tudta volna folytatni a családi üzletet. Sokat nem keresett vele ugyan, de nem bírta volna feladni. A nagyapja meg volt győződve róla, hogy a család alapítója született újjá unokája testében. Sora persze ezt badarságnak gondolta, de mivel tisztel a nagyapáját, nem kérdő jelezte meg.

A falu kis vonatmegállójához kerekezve egy keskeny kis hídon kellett átkelnie, ahol maximum egy autó férte el egyszerre. Mivel nem látott közeledő járművet, Sora egyszerűen felkerekezett a hídra. Már a felénél jár, mikor egy gyorsan száguldó autó haladt el mellette, ami meglökte a férfit. A lökés hatására a kerékpár a korlátnak ütközött Sora pedig átesett rajta, és az alatta hömpölygő folyóba zuhant.

Az öreg Rand a városból hazafelél tartott, mikor furcsa hangokat hallott. Kereste a zaj forrását, és kisvártatva meglátott egy alakot a folyóban. Azonnal leállította a lovakat, az majd korát meghazudtoló gyorsasággal lepattant a bakról és a folyóba vetette magát.

A férfihoz érve, megragadva a grabancát elkezdte kifelé húzni a vízből.

-Köh.. köszönöm. - nyögte ki a furcsa szavakat a megmentett. Rand nem értette a szavakat, de sejtette, hogy a férfi köszönetet akar neki mondani.

A fiatal férfi rövidesen elvesztette eszméletét. Rand nagyot sóhajtva nyalábolta fel a kicsi alakot, majd a kocsira helyezve folytatta útját hazafelé.