Prológus

52 9 6
                                    

Néha a rémálmaimban még előjöttek emlékfoszlányok.
Minden nagyon homályos és fekete. Emberek sietnek felém.
Majd megint minden sötét. Majd valami gyorsan mozgó, döcögő járműben vagyok, ismeretlen, egyenruhás arcok hajolnak fölém.

A szüleim később elmondták, hogy a mentősök hoztak be.
Bogi után...

Látom, hogy a tüdőm emelkedik fel meg le, a lélegzetvételem nagyon hangos.
Hirtelen minden erőm elhagyott, magatehetetlenül feküdtem. Újra minden homályos.

Aztán valami mozog és rázkódik alattam. Ismerős, hangos hangok, és az anyám arcát pillantom meg a vakító fehér falak előtt.
Mintha víz alól nézném.
Kiáltani szerettem volna, hogy segítsen és mentsen meg, de nem jött ki hang a számon.
A szívverésem nagyon heves.

Anya aggódó arcot vág és megérinti az arcom.
Aztán megint minden sötét lett...

Hogy tetszik?
Ölelek minden idetévedt olvasót!❤😍

Bízz bennem!Where stories live. Discover now