TodoDeku: Te vagy a tanúm, hogy megint elbaltáztam!

Te vagy a tanúm, hogy megint elbaltáztam!

  Szokták mondani, vannak olyanok, akik kétballábas szerencsétlenek. Én is egy vagyok közülük.

  Hello, a nevem Midoriya Izuku és ez a történet arról szól, hogyan is lettem szerelmes az egyik barátomba!

***

  Nem igazán tudom, mikor is kezdődött.

  A Sportfesztiválon, mikor küzdtünk egymással? Hisz akkor leírhatatlanul segíteni akartam rajta. De én ilyen vagyok, biztos nem akkor tetszett meg! Igen, mert elmondta a múltját, emiatt éreztem azt, segítenem kell rajta. 

  Onnantól ketten vittük a családi súlyt, majd becsatlakozott pár ismerős. Talán volt bennem egy pici tüske, amiért már nem csak rám támaszkodik ezügyben.

***

  Ott van az, mikor Hősmészáros Stain ellen harcoltam. Küldtem az osztálynak a címet, hátha valaki a közelben van. Titkon reméltem, ő az és úgy is lett. Mikor megláttam a sikátor szájában, tudtam... ő az én hercegem.

  Talán ő miatta lennék meleg? Vagy csak egy fellángolás? Magam sem tudom...

***

  Lejegyzeteltem róla adatokat a füzetembe, talán még a rajza mellé egy szívecskét is helyeztem. Ezt láthatta meg Kacchan, így kacagva lobogtatta végig az osztályon, végezetül belenyomta annak arcába, akinek a legkevésbé kellett volna látnia.

     - Látom, van egy fiú rajongód... szerelemügyben.

  Összetalálkozott a tekintetünk, mire kiszaladtam a teremből.

Utálom magam, amiért beleszerettem!

***

  Egy hét múltán sem mertem előbújni a szobámból. Beteget jelentettem, amikor Recovery-t küldték, csak végignézett rajtam, majd a fejét csóválta, hogy "bizony a szerelembe is bele lehet betegedni, kicsim".

  Anyát is elrendeztem, aki aggódva hívogatott tíz percenként, tényleg jól vagyok-e.

***

  Iida meglátogatott és bátran hajtogatta, neki nem számít, hogy a fiúkat szeretem.

     - De a többieket igen! És... engem is...

Szegény barátom bocsánatot kérve hajlongott ki a szobából, engem pedig elnyomott az álom.

***

Kinyitottam a szemeim. Egy hetero krómiás szempárt véltem felfedezni.

  Azt hittem, ez álom, így nyugodt szívvel hajoltam ajkaira és loptam tőle csókot. Igen, AZT hittem! Mikor elhajoltam, jöttem rá, mi a francot is csinálok. Ijedten ugrottam el, bocsánatáért esedezve. Össze-vissza dadogtam.

    - Szóval igaz, amit Bakugo mondott - állt fel sóhajtva, a szívemre ezáltal újabb követ ejtve. Szomorúan bámultam a kedvenc hősömet ábrázoló takarómat. Ám utolsó mondata meglepett. - Örülök.

  Erre felkaptam a fejem, azonban egy igazán boldog mosolyt láttam arcán, ahogy behajtja z ajtót.

     - Aludj jól, Midoriya.

***

  Nem tudok aludni. Lehet, hogy szeret? TÉNYLEG?!!!!!

  Talán át kéne másznom Aoyama-hoz... Nem, inkább mégse. Felveri a francia szavaival az egész kollégiumot.

***

Nem tudom, mit tartogat a holnap, de a jövő útjai kifürkészhetetlenek... 

És én nem vagyok isten, szóval abba kéne hagynom ezt a veterán papolást!

***

Egyben azonban biztos vagyok: Todoroki Shoto, te vagy a tanúm, hogy megint elbaltáztam! ... De talán most jó értelemben.

*nagy levegő és bepötyögi az utolsó mondatot is*

YEAH, KÉSZ!!!!!!! Egy nap alatt 2 publikálás T-T most komolyan büszke vagyok magamra, hogy megírtam ezt... mit is? Ja, ezt a sz*rt se érő nyavalyát, amire MÉG büszke is vagyok.... 

  De ha tetszik nektek, akkor jó.

Valamiért szerettem írni (mégha pár perc is volt), mert tudtam írni az egyik kedvelt párosommal valamit.

Sz'asztok!