Az Élet ereklyéi

Harmadik fejezet

– Stephen!

– Igen anya? – válaszoltam, csak, mint egy jól nevelt gyerek.

– Megérkeztek a vendégek – mondta, hangjából megítélve egy fülig érő mosollyal az arcán.

Remek. Vendégek, akiknek persze be kell mutatni engem. Néha úgy érzem magamat, mintha csak egy szemrevaló kis tárgy lennék, amit mindenkinek látnia kell, reménykedve, hogy valaki megveszi egy szép kis pénzösszegért cserébe. „Tizenkilenc éves vagy, én tizenkilenc évesen már veled voltam várandós." Folyamatosan ezzel jön.

– Stephen, siess! – kopogtatott hevesen a bejáraton anyám.

Az ajtóhoz léptem és lassan kinyitottam azt. Nem szóltam semmit, csupán ácsorogtam szülőmmel szemtől szembe. Ő szörnyülködve megrázta fejét és kapkodva kezdte el igazgatni nyakkendőmet.

– Mindig ezt a régi, kopott fehér inget veszed fel, mikor jön valaki. Máskor igazán felvehetnéd azt, amit pár hónapja vettünk neked. Tudod, azt a feketét.

– Máskor felveszem majd – válaszoltam egyhangúan.

– A Greengrass család jött ma vendégségbe és elhozták magukkal a nagyobbik lányukat, Daphne-t is – mondta derűsen, mire én egy kelletlen félmosollyal válaszoltam.

*

A méregzöld, puha, selyem terítővel lefedett ebédlőasztal temérdek fogással volt tele. Az előételtől a desszertekig, minden megtalálható volt rajta. Édes és sós illatok kavarogtak az óriási teremben. Mindenki jelen volt, akinek kellett. Anyám, apám és Katie is, illetve a Greengrass családból Mrs. és Mr. Greengrass, továbbá a lányuk, Daphne. Házimanóink, Woddy és Nooby fel-le rohangáltak a tányérokkal, anyám utasítására. Mindenki bőszen falatozta a fő ételt, amíg én csak villámmal ide-oda tologattam az apró borsószemeket.

– Úgy hallottam nagyon jó jegyekkel végeztél a Roxfortban – intézte hozzám szavait Mrs. Greengrass.

– Oh, igen – húztam meg enyhén az „e" betűt mondandómban. Ez után anyámra tekintettem, aki kezével óvatosan jelezte, hogy folytassam.

– Rúnaismeretből Babbling professzor szerint jóval kiemelkedtem a többiek közül, és a többi tantárgyból is kitűnő lettem – próbáltam a lehető legrövidebbre fogni a szót. Mondatom hallatán Mrs. Greengrass elégedetten elmosolyodott.

– Daphne is szép eredményeket ért el az iskolában, ugye lányom? – kérdezte a mellettem ülő lányt, akinek nem is kellett több, rögtön elkezdett hangosan dicsekedni elért tanulmányi eredményeivel.

A vendégek körülbelül két óra hosszára maradtak, majd illedelmesen kikísértük őket.

– Remélem, hamarosan újra látlak. – Lökte meg vállamat enyhén a lány, mielőtt kilépett az ajtón. Én semmit nem válaszoltam csak álltam egy helyben és vártam, hogy végre eltűnjön az utolsó vendég is ajtónk mögött.

*

A szobámban ücsörögtem már egy jó ideje és rajzoltam. Sosem volt nagy tehetségem hozzá, és még mindig nem számítok egy művésznek, de ha sokáig egyedül van valaki, olykor rákényszerül olyan dolgokra, amiket csak úgy nem valószínű, hogy kipróbálna. Nem beszélve arról, hogy a rajz, mindig is egy számomra fontos személyhez fog kötni.

Éppen a váza nagyságát méregettem ceruzámmal, mikor egy bagoly ficánkolására lettem figyelmes az ablakomban egy levéllel a csőrében. Odasétáltam és beengedtem, aztán elvettem tőle a tasakot. Egy kis cetli volt benne, amin mindössze annyi állt: „Találkozzunk a Sólyom Bázison ~ Celena"