Csak fogadának kellettem [taeten]

1.

Kivételesen én is igx kezdem ezt a storyt ahogy mindenki ezzel a rohadt ébresztővel. Annyira utálom azt az embert aki feltaláta....

Nah szép joo reggelt ha lehet annak nevezni. Szeptember 1-jét. És még szakad is az eső. Nem ez lesz a legjobb napom.
Felkeltem az ágyamból, bele léptem a szörmös kis mamuszomba amit imádom annyira aranyos. És csoszogva elindultam le a földszintre.

Ha még nem említettem 17 éves vagyok és igen már nem a szüleimmel élek mert már meguntam mindennapos bejárást a nagyvárosba a faluból. Ezért 3 legjobb barátommal kibéreltunk egy kis apartmant a sulitól nem messze.
Akikkel lakok az: Jungwoo a mosolygos psziopata, aki mind mosolyog de annyira hülye de imádom ezt a gyereket.
Akkor ott van még Jisung a kis kicsi babánk.
És utolsónak Hendery a világ legbutább embere de a legjobb barátom.

Mielőtt bekerültem ebbe a családi körbe. Nagyon sokat bántottak a suliba mert meleg vagyok. Fizikailag és lelkileg is terorizáltak. De egyik nap Henderyék kiálltak mellettem és elvittek fagyizni azota imádom őket. Szerencse azota elmentek azok a végzősők akik bántottak úgyhogy megmenekültem a rossz fiúktól. Vagyis csak hittem.

Nahh vissza a jelenbe amikor lementem mindenre számitottam csak erre nem. Jisung röhögve videózta a történéseket. Jungwoo már sírva röhögött. És Hendery meg üvőltőtt velük hogy "ne rögögjetek hanem segítsetek" és közbe próbálta oltani a tűzet mert igen síkerült valahogy felgyújtaniuk a píritost és azzal eggyüt a föggőny is lángra kapott.
- CHITTAPHON AZZONAL HÍVD A TŰZOLTOKAT HA EZZEK NEM KÉPESEK - kérlelve nézett rám.
Gyorsan tárcsáztam a tűzoltókat és meg is érkeztek gyorsan eloltották a tüzet. Utánna jöttek oda hozzánk most nézztem meg őket jobban. Az egyenruha csodákra képes. Az eggyik egy lehetet nálam 1- 2 évvel idősebb nálam. Amig a többiekhez oda mentek a tüzoltók, hogy jól vannak e vagy nem. Hozzám meg a fiatal srác jőtt.
-Szia, úgye jól vagy? Ennek a szép arcnak nem kellene sérülnie - bókólt, én már biztos hogy egy paradicsomot megszégyenítő színt vettem fel.
-Köszönőm, jól vagyok.

-A nevem Lucas - és a zebembe csuktatott valami papírt.
Én oda fordultam a többiekhez.
-Elnézést, azt szeretném kérdezni, hogy mi hogyan fogunk eljutni az iskolába? Mert már a 2. orára se érnénk oda. - magyaráztam.
-Mai napra kérek az iskolára maguknak igazolást. És kérem vigyázzanak magukra mi megyünk is. - köszönt el és Lucas levegőbe küldött nekem egy puszit. Megvártuk mig elhajtanak és fordultam kétségbeesetten a többiekhez.
-Ez a Lucas srác nagyon rám mozdult.
- Nahh pihenjünk ma itt van az egész nap.