Az Átmenet

2.

A csipogást egyre hangosabban hallottam, majd leesett, hogy ez az ébresztő órám. Megfogtam az éjjeliszekrényemen levő sipító órát és kinyomtam. Az arcomat belefúrtam a párnába és lehunytam a szemem.

------------------

- Drina ébresztőőő!!! - hallottam meg egy hangot. Upsz, lehet vissza aludtam...

- Hm? - morogtam, majd lassan kinyitottam a szememet. Félhomály volt a szobában. Felültem az ágyamban, aztán a velem szemben álló alakra hunyorogtam.

- Öltözz fel gyorsan, utána reggeli. Ne felejtsd el levinni a bőröndödet.  - mondta anya kilépve a szobámból.

Kikecmeregve az ágyból magamra kaptam a ruhámat, majd megfogva a bőrönd fogóját kislattyogtam a helyiségből. A lépcsőn kis híján pofára estem, mert a koffer majdnem lebukdácsolt a lépcsőn.

Az utolsó foknál leraktam a padlóra a bőröndöt és az előszoba felé vettem az irányt.
Az utazó táskát az ajtó mellé helyeztem, aztán megcéloztam a konyhát.

- Jó reggelt! - szóltam oda apának amint megláttam.

- Jó reggelt neked is! Hogy aludtál? - mondta apa miközben elővett egy poharat a szekrényből.

- Mint a bunda. - vigyorodtam el. - Te?

- Egész jól. - vonta meg a vállát.

Az étkező asztalra tévedt a tekintetem, majd felcsillant a szemem. Bacon tükörtojással, ennek volt olyan jó illata.

- Szólj anyádnak, hogy reggeli.

- Itt vagyok. - szólt anya a lépcső felől.

------------------

Reggeli után elmentem rendbe szedni magamat, fogmosás stb. Miután nagyjából készen voltam bementem a szobámba és körül néztem. Nem akarok itt hagyni semmit, bár belőlem simán ki lehet nézni, hogy itthon hagyok valami fontosat. Most kéne elraknom azt, amit még magammal akarok vinni a koleszba.

Amint végeztem ezzel, felkaptam magamra a hátizsákomat és lehúztam a redőnyöket. Mielőtt becsuktam volna az ajtót, visszanéztem.

- Találkozunk pár hónap múlva szobám. - suttogtam alig hallhatóan, aztán becsuktam a szoba ajtaját.

Lehet sokan hülyének néznének, ha ezt hallanák. Viszont nekem ez a szoba menedéket adott és sok emlékem van ezzel a helyiséggel kapcsolatban.

Lebaktatva a lépcsőn a bőröndhöz mentem és leraktam mellé a tatyómat. A zsebemből előhalásztam a telefonom, hogy megnézhessem az időt. A telefon 7:51 percet mutatott. Oké. még ráérek. 10:00 órára kell ott lenni a sulinál. Azaz kilenc előtt húsz percel fogunk elindulni, kb. Mivel oda az út egy óra, de ha beleszámoljuk a dugót, meg valamiért meg kell állnunk, akkor az több időt igényel.

Úristen, kollégiumba fogok menni!

Bementem a nappaliba és leültem a kanapéra, feltettem a lábam egy puffra és elgondolkoztam. Nekem hiányozni fog ez a hely, a szüleimmel együtt. Hiába kívánja az ember olykor - olykor, hogy ne legyen a szüleivel. Viszont ők nevelnek fel. Ők segítenek/tanítanak/fegyelmeznek (a legtöbb esetben) és ezért hálásnak kell lenni.

Lépteket hallottam, amire felkaptam a fejem.

- Na mi a baj nagylány? - mosolyodott el anya, ezek szerint az arcomra volt írva, hogy mit érzek. - Na mesélj!

- Az egyik pillanatban nem akarom, hogy itt legyek. De most persze fáj, hogy el kell mennem. - húztam el a szám, majd keserűen elmosolyodtam.

- Hát szerintem ez sok emberrel így van. De biztos nem fog hiányozni, vagyis nem annyira, mint amennyire azt hiszed. Nem fogod megbánni és ami minket illet, találkozni fogunk a szünetben, ha addig meg nem gondolod magad. - simogatta meg a fejem tetejét. Mire megöleltem. - Plusz ott a telefon, de szerintem nem fogunk hiányozni, ahogy ismerlek.

Halkan elnevettem magamat.

Szeretem amikor a lelket önti belém. Ismer, az biztos, de kik ne ismernének jobban, mint a szüleim?
Anyától elhúzódtam, majd pár pillanatig magam elé meredtem, végül megszólaltam.

- Szerinted milyen lesz? - kérdeztem, mert anya is bent lakásos gimiben tanult.

- Háát, bent lakásos suli. Sok diák. Tanuló szobávaal. - nyújtotta el a végét. Amiért szúrós pillantással ajándékoztam meg. - Majd meglátod. Biztos sokat fogsz szórakozni, meg talán végre lesznek barátaid. - célzott arra, hogy nem a bandázásaimról vagyok híres. Hát ez van, de engem nem nagyon izgat.

- Idővel kiderül. - vontam meg a vállam - Úristen, de várom, hogy kiüljek a természetbe és fessek! - csillant fel a szemem. Hát na, oda - vissza vagyok a tetmészetért, nem beszélve az alkotásról.

- Remélem nem ez a legfontosabb. - vizslatott anya összehúzott szemekkel.

- Neem, neem. - vettem fel a jó kislányos póker arcot.

- Akkor jó. - mosolyodott el, mintha bedőlt volna. Hah, milyen jó színészek vagyunk. - Ideje készülődni. - csapta össze a tenyereit anya.

- Oké, jó leszek így? A hajam jó így? - álltam fel és néztem meg magam a tükörben. Egy nyári keki színű lenge gatya, felül meg egy fehér alapon pasztel színekből álló csíkos trikó, plusz egy fehér ing lengett rajtam. A hajam meg frissen mosva súrolta a vállamat.
Imádtam ezt az összeállítást.

- Szerintem nagyon csinos vagy. - mondta őszintén. - Viszont szólj apádnak, készülődjön.

Felkocogtam a lépcsőfokokon, aztán majdnem beestem a dolgozó szobába, mert akkora lendülettel érkeztem.

- Készülődj az induláshoz. - léptem mellé.

- Bezárom és megyek. - kattogtatta az egeret. Én meg elléptem mögüle és kiléptem az ajtón.

Lebotorkálva a lépcsőn megnéztem a falakra felrakott képeket, nyaralások, anyáék és én, tájképek. Szép emlékek. Meg persze a 'festményeim', amik nem maradhatnak ki, mert anyáék nagyon szeretik őket.

Végül leértem a lépcső aljára, ahol már nem voltak fotók, rajzok vagy festmények, ezért tétlenül lelépdeltem.
A nappaliba beérve ránéztem a faliórára 8:26-ot mutatott.
Huhh, izgulok.

Beszédfoszlányokat halva kimentem a helyiségből és anyáékat láttam meg beszélni a lépcső előtt. Rám néztek, majd elmosolyodtak.

- Ki viszem a maradék cuccodat. - ment apa az előszobába.

- Oké, de a kis táskámat légyszi hagyd, majd kiviszem. - szóltam oda neki.

- Drina, lassan indulunk, vedd fel a dzsekid. - biccentett anya az előszoba fele.

- Oké. - sóhajtottam.
Felkaptam magamra a farmer dzsekim és a cipőm, majd kiléptem a küszöbön. Megálltam az ajtóban és bevártam anyát. Anya kilépett, aztán bezárta az ajtót. Felnézve a házra felsóhajtottam és magamban elköszöntem tőle... egy időre.

-------------------

Remélem tetszik.

/Ti mit gondoltok Drina-ról?/