Prologue

106 3 0
                                    

Sziasztok! A nevem Mia és 16 éves vagyok. Barna hajam a derekamig ér, nagyon sötétbarna (sokszor fekete) szemem meg megijeszti az embereket. 175 cm vagyok. És magáról igazából ennyit.

Van 3 bátyám. Dany, Jackson és Eathen. Dany az ikrem. Jacky 17, Eathen meg 18 éves. Mind a hárman ki vannak gyúrva és 190 centisek. Nekik is dús barna hajuk van, viszont velem ellentétben nekik tengerkék szemeük van.

Anyám és apám utálnak engem, ahogy a bátyjáim is. Apám nagyon sokat ver, ha valami nincs élére állítva a lakásban.

Imádom az anyám szüleit. Minden nyarat ott töltök 3 éves korom óta. Náluk van 3 fajta motorom, mert (bár, csak ők tudnak róla) motorversenyekre járok. Quad-ozni is szoktam velük együtt.

A mototrversenyeken mivel csak fiúk versenyezhethetnének, de én is szerettem volna, ezért hajamat mindig felfogom és nem beszélgetek senkivel, nem veszem le a védőszerekést a versenyen. És így, a szabályokat egy picit megszegve én is versenyzem.

Imádom a kutyákatat. Otthon van egy a szobámba, Ő egy mini Yorkie, Sophie-nak hívják. Kint a kertben, 2 bobbermant találunk 2 rotweilerrel együtt. A nagymamáméknál van 2 bullmasztifom és 2 cane corso-m (kánekorzó).

És akkor mesélek egy picit a King család rosszabbik oldaláról.

Eathennek nagyon erősen jelen van a pánikroham, de nála inkább éjszaka szokott jelentkezni. Én nagyon sokszor "mentettem" meg. Mivel kiskora óta ez van, én már rutinos vagyok az ilyenekben. Nagyon sokszor volt olyan, hogy éjszaka hallottam, hogy valami nincs rendben, ezért átszaladtam, és próbáltam neki segíteni. Miután lenyugodott, visszamnetem a szobámba, mintha semmi nem történt volna. Sokszor volt olyan is, hogy átmentem és nem sikerült lenyugtatni, szóval az ágya mellett lévő jelzőn szóltam anyuéknak és visszaszaladtam a szobámba. Ilyenkor hármunkat itthonhagyva rohantak a kórházba.

Jack az egyetlen, aki könnyebben megúszta közülünk. Neki annyi van, hogy gyengébb az imunrendszere, ezért sogszor beteg. Magas lázzal és köhögéssel járó 2 hét nála az ilyen betegség. De viszont ezzel ellentétben többször jött haza úgy, hogy leitta magát a sárga földig vagy drogozott vagy esetleg mindkettő. Amikor hazajött, akkor valahogy mindig egyedül voltam. Szóval ütéseit, hisztijét állva felcipeltem az emeletre, beraktam a kádba és gombóccal a torkomban, zokogva megengedtem neki a kádba a vizet. Reggelente úgy sem emlékezett semmire.

Danielnek az életét az asztma nehezíti. Sokszor vannak neki is rohamai. Neki is sokszor segítettem éjszaka. Ő többször volt kórházban mint Eathen vagy Jack.

Nekem egyenlőre nincs külön semmilyen bajom/betegségem. Remélem nem is lesz.

Sajnos mind a négyünk életét a dühkezelési problémák nehezítik. Eathennek a legdúrvább, Jack egy kicsivel jobb mint a bátyja. Daniel közülünk a legszerencsésebb, mert nála ez gyengébb. Nálam is jelen van, de erről senki nem tud, még a bátyáim sem.

Na, akkor ennyit rólunk.

Sziasztok itt van a prológus. Remélem tetszeni fog a történet. Tartsatok velem a következő részekben is.

💕

2021. 10. 04.

464 szó

Elbaszott egy társaságحيث تعيش القصص. اكتشف الآن