Mino és szeme története

Ki is vagyok?

Szia, Mino vagyok! Édesapám nagyon szerette a görög mitológiát és mivel bika csillagjegyem van, úgy gondolta hogy jó ötlet a Minotaurusz után elneveznie. Elsőre egy átlagos magyar tizenévesnek tűnhetek mint az összes többi korombeli, csak hogy van valami amit senki sem tud rólam. Mesélek róla egy kicsit.

A családommal érdekes kapcsolatom van. Nem vagyunk gazdagok de jól élünk, bár a házunk kicsit zsúfolt. Van egy bátyám és egy nővérem de a bátyám már nem lakik velünk. Mindnyájukat szeretem de ettől függetlenül eltérnek a szokásaink másokéval. Például ha én hazaérek egyből a szobámba megyek, és ilyenkor nem szívesen beszélek velük. Olykor szimplán az hogy hallom ahogy beszélnek egymással is feldühít. Máskor pedig kint ülök velük a kanapén és filmezünk, de ez ritka. A barátaimról sem beszélek nekik túl sokat és akkor a szerelmi dolgaimra ki se térek. Ők is látják már szerintem hogy valami nincs velem rendben.

Ez az egész "baj" meg sem történt amíg szinte minden barátomról ki nem derült hogy a hátam mögött kibeszéltek folyton és csak rossz dolgokat mondtak rólam mindenkinek. Szerencsére volt 1 valaki aki ezt elárulta nekem de ez akkoriban nagyon nagy sokként ért engem. Egyszerre voltam dühös és szomorú de a dühöm mindig is nagyobb volt mint amilyen a bánatom lehetett volna. Amikor ezek az érzések kavarogtak bennem elsírtam magam és amikor elmentem megmosni az arcom, a tükörben észre vettem hogy a szemem elkezdett vörösödni. Nagyon megijedtem hisz nekem sötét barna szemem volt és azt hittem hirtelen hogy vérzik. De nem múlt el és már teljesen vörös volt. Valami furcsa érzés támadt bennem de nem tudtam mi az.

Másnap reggel már újra barna volt a szemem úgyhogy megnyugodtam és elmentem az iskolámba. A hátsó padból figyeltem ahogy az úgynevezett "barátaim" viccet csinálnak belőlem és röhögnek miközben néha rám néztek. Egyszer csak az egyikőjük tekintete megakadt rajtam és odaszólt hozzám
"Hé Mino! Mintha vörös lenne a szemed, minden rendben?" kérdezte a fiú, de nem hiszem hogy igazán érdekelte hogy vagyok
"Persze, megnézetem gyorsan az iskola orvossal." Majd kimentem a teremből de a mosdóba mentem és magam is megnéztem. Tényleg vörös volt. De csak a jobb oldali, pont mint az előző nap. Rácsaptam egyet a falra mivel hirtelen szomorú és dühös lettem és ekkor egy sikolyt hallottam. Kirohantam hogy megnézzem mi történt, azt láttam hogy az összes szekrény ajtaja ki volt csapva, ami azért volt érdekes mert mindenki bezárta a sajátját. Érdekes volt de nem tudtam mi történhetett.

Ezek után újra megnéztem a szemem és már újra barna volt. A napnak utána már gyorsan vége lett mert csak 1 órám volt és hazamentem majd felhívtam azt az egy barátom aki megmaradt nekem.

REMÉLEM EDDIG TETSZIK A TÖRTÉNET, VALAMI ÉPÍTŐ JELLEGŰ KRITIKÁT SZÍVESEN ELFOGADOK (EZ AZ ELSŐ KÖNYVEM ÚGYHOGY KICSIT IZGULOK HOGY FOGADJÁTOK) PRÓBÁLOK MAJD MINÉL HAMARABB FELTÖLTENI ÚJ RÉSZEKET DE ADDIG IS TOVÁBBI JÓ OLVASGATÁST.
SZEJASZTOK.