Mino és szeme története

Arany szem

Szóval éppen videóchateltem az utolsó barátommal Blankával. Elmeséltem neki, hogy mik történtek velem és hogy furcsán viselkedett a szemem. Ő mindig is nagyon megértő volt és nagyon kedves is, ráadásul nagyon szép volt

5 órán át beszéltünk, én kiadtam minden lelki bánatom ő pedig azzal nyugtatott hogy megérti és hogy ő ott lesz nekem. Sajnos mennie kellett már mert idő közben már nagyon késő lett úgyhogy elköszöntünk egymástól és letettem, én egy percet sem bírtam aludni. A gondolataim kikészítettek és nem értettem mi történhetett az iskolába, hogy miért változott meg a szemem, hogy miért csak az egyik, és hogy mi lelte azokat a szekrényeket.

Eljött egy újabb nap. Szerencsére hétvége volt, és megbeszéltem Blankával hogy elmegyünk síelni. Ő már kiskora óta síelt én pedig örültem ha nem esek el. Meg is volt a találkozó és síeltünk is egy 2 órát. Ezek után betértünk egy hüttébe és megebédeltünk. Miután végeztünk még a teraszon álltunk és néztünk le a pályára meg beszélgettünk közben. Blanka hirtelen valamin nagyon meglepődött, és azt mondta"Mino neked mióta sárga a szemed?" Nem értettem mire gondol úgyhogy hirtelen csak annyit mondtam neki hogy ez csak egy kontakt lencse, és elmentem a mosdóba hogy a tükörben megnézhessem. Tényleg sárga volt a szemem, sőt inkább arany színe volt. A tegnapi piros szemem után már annyira nem lepődtem meg rajta, de furcsa volt. Ahogy mentem ki találtam egy ezrest a földön de senki nem volt a közelében úgyhogy az egyik félkarú rablóba ami ott volt be is tettem hátha nyerek vele. Pörögtek a hetesek és a cseresznyék és nem hittem a szememnek. 3 darab hetest pörgettem. A jackpotot. Hirtelen el sem hittem de a pénz csak potyogott ki belőle. Össze szedtem az összes pénzt és rohantam ki Blankához hogy megmutathassam neki. Ahogy rohantam kifelé nem vettem észre hogy vízes volt a padló és elcsúsztam de valahogy sikerült egy levert kabátra érkeznem és felfogta az esésem. Blanka nem hitt a szemének és nagyon örült a sikeremnek, ami nem is igazán siker volt hanem szerencse. Haza indultunk és amikor lefelé csúsztam a síliftek alatt hirtelen elém esett egy hegyes végű síbot amit a liftről ejthettek le. Nem sok választott el attól hogy engem találjon el. Végül sikerült épségben hazaérnem. Rendkívüli napom volt és elképesztően szerencsésnek éreztem magam. Volt egy tökéletes barátom, szereztem egy csomó pénzt, és hát nem haltam meg ami eléggé jó, azt hiszem.

Este még kaptam egy nagyon aranyos üzenetet Blankától amiben megköszönte a napot és hogy ott voltam neki én is bármi baja is volt.
Abban a pillanatban többet éreztem már iránta, de nem akartam neki leírni. Úgy gondoltam hogy hétfőn személyesen elmondom neki, úgyhogy jó éjszakát kívántam neki, és ezzel annak a napnak is vége lett.