ami bennem van

𝚟𝚊𝚕𝚊𝚑𝚘𝚕

talán valahol mélyen én is
szeretném, hogy valaki megöleljen
mikor legszívesebben csak
magamra zárnám az ajtót,
de ez csak talán.
próbálom úgy felfogni,
hogy nem szabad másra
várni.
nehéz de a reményt el kell
folytanom.
nekem kell felállnom.
ha nem sikerül ezt elhinnem
gondolkozom, lehet nekem már
van egy barátom
akinek csak el kéne mondanom
és ő az lenne akire elméletileg vágyom.
de annyira sok lánc van azon a dolgon
hogy sehogy nem fogom elmondani.
talán csak egy idegennek
akit két perce ismerek
s van olyan kedves
hogy meghallgatja keservemet
majd egy mosoly után elmehetek
egy helyre
ahol úgy nézhetem a naplementét
mintha valaki mellettem lenne
mint amit a könyvekben olvastam hangulat
mit csak pár zenétöl kaphattam.
próbálhatom leírni
első fejezetig se fogok jutni.
ismerem magam, álmokban élek
s szenvedek