- Ráadásul - folytatta gyorsan Lyra - gondoljatok bele, milyen érzés lenne, ha ezt az esélyt elszalasztjuk... milyen érzés lenne tudni, hogy volt esély megállítani őket mikor még nem volt késő. De nem tettétek meg... mert nagy volt a kockázat. Tudnátok ezzel a tudattal élni?
A tömegre teljes csend borult. Kimondatlan maradt, de mindenki érezte, hogy a vitának vége. Tudták, jól tudták, hogy azt a bűntudatot nem élnék túl. A vesztes, ha áldozat útján vesztes, a szívét veszti el, egy darab belőle leszakad, elenyészik az elhunytakért. De ha van esély... ha volt esély, amit a vesztes nem használt ki, hiába látott, hiába tudta volna megvalósítani... abból a sebből a legnehezebb felépülni. Ha jogos a lélek, a lelkiismeret vádja, ha nem, az ilyen seb egy életig kísérhet. Egy heg az arcon, mely arra emlékeztet, mikor hibáztunk. Nem múlik el. Nem könnyen.
Senki sem szakította félbe a csendet egy jó darabig. Mindenki tudta, ez az utolsó szó. A döntés rajtuk állt. Az Ultimátum nyomásának nehéz lett volna ellent állni, mégis mindenki hallgatott.
YOU ARE READING
Norimiar
FantasyAz egyszerű közkatona háborúban válik hőssé. A kontinenst elözönlötték a barbár hordák, és pusztításuk minden tartományban ott hagyta nyomait. Mindenhol problémás a háború, hát még ami utána jön.
