Part Of Me | The Vamps Fanfiction

1.

Végre sikerült! Lediplomáztam! Hivatalosan is gyógypedagógus vagyok!!! Hihetetlen, hogy megcsináltam! Csodálatos volt ez a 4 év! Először a szaktársaimmal mentünk el inni, következő nap pedig a családdal ünnepeltünk. Remekül éreztem magam!

Miután lecsengett ez az egész, elkezdtem repülőjegyeket nézni. Most, hogy már nem kötnek ide a tanulmányaim, végre mehetek világot látni! Az első gép, amit néztem Londonba szólt. Voltam kint egy évet az Erasmus programmal. A 2. napon megfogattam, hogy ide biztosan visszajövök. Sikerült találnom jó áron egy jegyet, és viszonylag hamar fogok tudni menni. 1 hónap múlva indulok. Ez alatt az idő alatt sikerült találnom Richmondban egy kiadó szobát. Két lányhoz fogok költözni, Eviehez és Charlotte-hoz. Már csak munkát kell találjak és minden sínen van.

Az utolsó 3 napomat a legjobb barátaimmal és a családommal töltöttem. Szerveztek nekem egy búcsúbulit, ahol -bevallom- megríkattak egy kicsit. Gyorsan eltelt ez a pár nap. A nagy bőröndjeimet már régen feladták, és elvileg már az angol fővárosban vannak. A szüleim vittek ki a reptérre. Hatalmas mosollyal az arcomon köszöntem el a testvéreimtől és a legjobb barátaimtól.

- Köszönöm, hogy végig kísértétek az életem ezen nagy szakaszán! Köszönök mindent, amit tőletek tanultam! Borzasztóan fogtok hiányozni, de nem kell félni, legkésőbb karácsonyra itthon leszek. Nagyon nagyon nagyon szeretlek titeket! - még egyszer utoljára megöleltem őket, aztán könnyes búcsút véve elindultam befelé.

Kb. 1 órát utaztam. A landolás után fogtam egy taxit, ami el is vitt Richmondba a lányokhoz. Fél órát autóztunk és tök jó fej volt a sofőr. Róbertnek hívták. Igen, magyar volt. Csomó jó tanácsot adott, és rengeteget mesélt az itteni emberekről, szokásokról. A lényeg, hogy hasznos volt. Mondta, hogy ha bármikor szükségem van egy fuvarra, nyugodtan keressem meg. Megadta az elérhetőségeit, aztán segített kipakolni és végül elhajtott. Írtam a lányoknak, hogy megérkeztem és pár pillanatot belül, már ki is nyílt a kapu. A másodikon laktak a 16-os lakásban. Vennem kellett egy pár mély levegőt, mire felfogtam, hogy, amint belépek ezen az ajtón, már nincs visszaút. Az ujjamat a kis, kör alakú csengőre illesztettem, majd megnyomtam. Egy kedves, mosolygós, barna hajú lány nyitott ajtót.

- Szia Evie vagyok! Te pedig biztosan Bianka - a kezét nyújtotta felém, amit meg is ráztam.
- Pontosan. Örülök, hogy végre személyesen is megismerkedhetünk!
- Hát még én! Gyere, fáradj beljebb! - ezzel beléptem a kis otthonos lakásba, ami fél évig biztosan az otthonomként fog szolgálni. - Charlotte jelenleg nincs itthon és a papír ügyeket mindig ő intézi, szóval ha nem bánod, akkor este írnánk alá a szerződést - bólintottam egyet, miközben a különleges nappalit szemléltem. Evie mindent elmondott a lakásról. Körbe vezetett majd hagyott pihenni és berendezkedni, A szobám kb. 8 négyzetméter. Volt benne egy francia ágy, 2 szekrény (egy fiókos és egy gardrób) és egy íróasztal. A fal halvány türkíz színű volt, és teljesen üres. Megálltam a szoba közepén a 3 bőröndömmel és csak néztem.
- Az biztos, hogy lesz mit csinálni - összefogtam a vállig érő vörös hajam és neki láttam kicsomagolni. A bőröndöket felfektettem az ágyamra. Először a nagyobb, téli ruháimat akasztottam be a szekrényembe, utána a csizmáimat és bakancsaimat helyeztem el. Aztán jöttek a kicsit lengébb ruhák és végül a nyári holmijaim. Kialakítottam egy rendszert és egy óra múlva büszkén csuktam be a szekrényeimet. A lányok megengedték, hogy a szobámat díszíthetem akárhogyan. Kerestem ragasztót és elkezdtem a képeimet a falra ragasztgatni. Némelyiknél megálltam és hagytam, hogy a nosztalgia magával ragadjon. 2 óra múlva már a teljesen berendezett szobámban álltam és nagy mosollyal néztem körbe. Persze, van még pár dolog, amit be kell majd szerezzek, de a bőröndjeim üresek és én készen állok, hogy eltöltsek itt 6 hónapot.

Este fele megérkezett Charlotte és aláírtuk a szerződést, mi szerint a házban fogok lakni félévig, fizetem a számlákat és a rezsit. Amint ezzel végeztünk bontottunk egy üveg bort és beszélgetni kezdtünk. A lányok nagyon aranyosak és hamar megtaláltuk a közös hangot. Holnap Evie elvisz egy fotóstanfolyamra, amit egy bizonyos Dean Sherwood tart, de előtte állás interjúra megyek a helyi látássérültekkel foglalkozó intézménybe. Az biztos, hogy unatkozni nem fogok.