Part Of Me | The Vamps Fanfiction

Prológus

2020. Mi másról se szólna ez az év, csak a karanténról. Home office, maszkok, ijedt emberek mindenütt. Londonban sem volt jobb a helyzet, sőt... . Bárcsak haza mehettem volna, de akkor nem tudtam volna visszajönni a srácokhoz. Valamit valamiért ugyebár.

Egy szokásos áprilisi nap. Süt a Nap, csicseregnek a madarak, a levegő friss és koronával teli. Milyen kellemes! Brad a konyhában készítette a mai ebédünket, én pedig dolgoztam. A képernyőmön minden mozdulata visszatükröződött. Folyamatosan figyeltem ahogy sertepertél a tűzhely körül. Igazán beleélte magát a főzésbe. Igyekeztem a gondolataimat elterelni, de testem mást akart. Hátrafordultam és immár teljes valójában bámulhattam a lakótársam. A fantáziám is bekapcsolt. Ajkaimat beharapva képzeltem magam elé ahogy lesöpör a pultról mindent. A derekamnál magához húz és szenvedélyes csókok közepette felültet magával szemben. Egy pillanatra egymásra nézünk. Zihálva vesszük a levegőt, majd ismét forró ajkaival érint.

- Hé! Bia! - a fejemet megrázva érkeztem vissza a valóságba.
- I-igen? Mondjad.
- Nagyon... hogy is mondjam... elbambultál- mondta egy perverz mosollyal az arcán. - Ennyire szexi vagyok? - kacsintott. A szemeimet megforgatva válaszoltam.
- Nem egészen. Az szexi, amit csinálsz. Ha egy pasi főz akaratlanul is beindítja minden lány fantáziáját.
- Szóval beindultál?- letette a fakanalat és elindult felém.
- Én egy árva szóval sem mondtam ilyet.
- De utaltál rá - beharapta az alsó ajkát majd tekintetét végigvezette testemen. - Mit szólnál egy gyors menethez édes? - az arcom meg sem rezdült.
- Benne lennék - álltam fel a helyemről. - de... veled - undorral végigmértem. - biztos, hogy nem! - harsányan felnevettem majd a homlokát megpöckölve indultam az asztal felé. Magamban megveregettem a vállamat, hogy ilyen jól reagáltam és leültem a helyemre. Nem is szabadott volna másképp reagáljak. Nehezen, de elfogadtam a tényt, hogy köztem és Brad között soha nem lesz (és nem is lehet) semmi. Helyet foglaltunk az asztalnál és neki láttunk az ebédnek.