Ami Azután Történt

A suli

Megjöttem, egy kicsit izgulok. De azt mondják ilyenkor képzeljük el az embereket meztelenül. Hm..az menni fog..
-Na diákok,egy rövid bemutatkozást kérek ,mi a neved és hány éves vagy. A többit a szünetben...-mondta a tanár.

Már mindenki elmondta a szövegét, most én jöttem.
-khm..a nevem Kenneth McCormick. 15 éves vagyok.
________________________________________
Egy kicsit félek. New York napos részében szerettem volna koliba járni, de egy elég eldugott helyet kaptam. Bár bevallom, nekem bejön.

A tanár azt mondta ,hogy az 1. Órában ő nem lesz itt és mi nyugodtan beszéljünk csak az életünkről szóval el is kezdtük...
-Én Lex vagyok, Alexandra. De mindenki csak Lex-nek szólít.
-Az én nevem Sam, 14 éves vagyok.
-Joe, személyesen.
-14 éves vagyok, a nevem Stacy Morgan.
-Én Pablo vágyok, Spányolországból jöttém.
-Én Stanley Marsh vagyok. De mindenki csak Stannek hív.-mutatkoztam be.

Az osztály többi tagja igazából le se szart semmit. Csak telózott.
Aznap asszem megtaláltam az új haverokat.
Lex, a menő csajszi
Sam, a szerény srác
Joe, a bad boy
Stacy, a cuki lány
És Pablo, Pablo...a..szimpatikus..tudjátok amikor egy filmbe kell valaki aki nem beszéli a nyelvet vagy csak tátog de ettől vicces...
_____________________________________
(Igen, a sztori leginkább Kenny és Stan életét fogja bemutatni, de persze a többiek is rengetegszer fognak szerepelni. Csak a sulijukról nem nagyon lesz szó.)

Az órák után Joe áthívott mindenkit a szobájába, ő is olyan kb. Mint Craig. Csak Craig rosszabb. De azért Joe is elég bad boy típus szóval jobb nem összeakadni vele.
-Arra gondoltam elmehetnénk hamburgerezni mi hatan. Többet mesélnénk magunkról meg minden...-mondta.
Mindenki beleegyezett. Így el is indultunk.

Amint odaértünk ,Lex már bele is kezdett a mesélésbe. "Lex fekete hajú lány volt, egy pink csík is volt a hajában. Fekete nadrágot és pólót viselt, lila rúzst és a telefonja mindig előtte volt. Tipikus rocker csaj aki menőnek akar látszani..hát végülis az is." -gondoltam
-Nos..én apámmal élek Texasban, 13 éves korom óta. Anyám gyerekkorokban hagyott el minket. Még kisbaba voltam. Azért ezt a sulit választottam mert eldugott kis helyen van, tetszik. És jóhíre van. Egyébként a kedvenc zenekarom a Green Day.
-Nekem is az a kedvencem.-vágtam rá hirtelen.
-Mi a kedvenc számod?
-Boulevard of Broken Dreams
-Nekem az American Idiot.
-Na jó...Pablo, mesélj te.
-Hát...pápámnák és mámámnák nincs sok pénz , ezért ebbe iskokába jönni. Én élni Madrid. Mi nem lenni gázdág. Mélléslég ismérni Luis Foñsi.
-Ismered Luis Fonsit?-kérdeztem.-a kedvenc spanyol énekesem.
-Sì, ismerni.
"Pablo kissé barna bőrű, fekete hajú. Úgy tűnik nagy szíve van. Szimpi."
-Sam?-szólított ismét valakit Joe.
-Sam vagyok, szeretek kosarazni. Ismerem Joe-t, a legjobb haverom. Anyámmal és apámmal élek Dallasban. Most jelenleg én nem vagyok ott....
"Sam barnahajú srác volt. Hasonlóan bad boyos Joe-hoz. De ő inkább a lazaságot képviselte."
-Stacy?
-Ohm..nos. Stacy vagyok. Anyukámmal élek 2 éves korom óta. Apukám egy balesetben halt meg. Félig Argentín vagyok. Ám 2 éve New Yorkban élek anyuval.
"Stacy nagyon szép lány ,félénk de vicces is. Barna, hosszú haja volt amit fel is kontyozott. Sárga ruhában volt, ahhoz képest ,hogy ősz van nem nagyon fázik."
-Stan, te jössz.
-Nos...Coloradóban élek a családommal. Van egy idegesítő nővérem. Egy idióta osztályom és egy meleg tanárom. Asszem én is hülye vagyok.-válaszotam nevetve.
-Jó...akkor most én. Joe a nevem, a kosarazás az életem. Egy ideje egyedül élek Bostonban, albérletben. A szüleimet hétvégente látogatom.

Egész jól megismerkedtünk. Mindenki nagyon szimpatikus. De azért hiányzonak a régi haverok, jah még Cartman is...azok a régi szépidők....