Just For Fun (16+)

Prológus

Este tizenegy volt. Az istállóban ilyenkor soha nem volt felkapcsolva a villany. Ezt ez a nő sem szívesen változtatta meg - hadd aludjanak a lovak és hadd pihenjen ő is. Éjszakás ápolóként csak annyi a dolga, hogy virrasszon a ló bokszának ajtaja előtt és ha baj van, időben észrevegye. Ezúttal ez nem volt nehéz feladat számára.
A ló egyszercsak felnyerített, majd zihálva kezdett nyihogni. Térdre esett és összecsuklott. Olvasva ez valóban hosszú időtartamnak tűnik, de ahogy a nő oda tudott nézni, csak annyit látott, hogy a ló az oldalán fekve kapálózik és kétségbeesetten zihál. Nem habozott sokat, máris tárcsázta az állatkórházat.
Dr. Sally Swanson hamar ki is ért egy komplett kórházi felszereléssel, köztük egy defibrilátorral. Újra kellett éleszteni. Megint.
- Hányszor nem ette meg a gyógyszerét az elmúlt hét napban? - kérdezte idegesen a doktornő, miközben próbálta visszahozni az életbe szerencsétlen állatot.
- Ööö... nem is tudom - felelte az ápoló. - Talán ötször.
- ÖTSZÖR?! - a doktornő tudta, hogy most nem érdemes ezen fennakadnia. Most az a legfontosabb, hogy a ló ne most távozzon el az élők sorából.
Szerencsére fél órával később már békésen szunyókált a bokszában a szalmán fekve, mintha mi sem történt volna. A csillagos ég alatt az állatorvos a lovarda tulajdonosával sétálgatott, aki mellesleg a férje volt.
- Carl, ez így nem mehet tovább - csóválta a fejét a doktornő. - Vagy figyeljetek oda, hogy mindig megegye az aznapi gyógyszeradagját, vagy mondd, hogy altassam el és megteszem.
- Ilyenről hallani sem akarok.
- Ne mondd már, hogy te ebben látsz bármi jövőt!
Carl felsóhajtott.
- Ha te szívbeteg lennél, megöletnéd magad az orvossal?
A felesége csak nézett rá.
- Ugyanolyan joga van neki is élni, mint bármelyik másik lónak.
- Felőlem - vonta meg a vállát Sally. - De figyeljetek oda a gyógyszeradagjára! Nem szeretnék mégegyszer kijönni újraéleszteni. - azzal beült az autójába és indult vissza az állatkórházba.