Just For Fun (16+)

4. Fejezet

Körülbelül négy óra lehetett, amikor visszaértem a hajnali futásomból. Amikor másnapra futást tervezek, ha van rá lehetőségem az egyesületben alszom, mert a városban nem szeretek futni. Bár a fő okom nem ez, hanem az, hogy ha nem betonon futok, nagyobb esély van rá, hogy ez az ízületeim számára megterhelő életmód nem szedi szét a térdemet harminc éves koromra. Két éve már egyszer meg kellett műteni a bal térdemet. Azóta jobban odafigyelek erre.
Régen utáltam futni. Ez most sincs másképp, de már mondjuk úgy, elfogadtam, hogy ez is a profi sportoló életmód része és ugyanúgy hozzátartozik, akár a sportorvos vagy, amióta ez a bizonyos műtétem volt, a gyógymasszőr. Utóbbi nem is olyan elviselhetetlen.
Ahogy az egyesület kapujához értem, az első dolog, ami szemet szúrt, hogy egy hatalmas lószállító kamion áll a parkolóban. Apám természetesen már szokás szerint az istálló környékén sertepertélt és csinálta a reggeli dolgait.
- Kik ezek? - szegeztem neki a kérdést.
- Az ellenfeleitek.
Na, gondoltam, amint elvégeztem a reggeli rutinomat, felderítem a terepet, hogy lássam, mivel van dolgom.
Lementem az istállóba és láss csodát, a mongolok lovai valóban a vendég lovak számára fenntartott bokszokban sorakoztak. Miközben Salemért sétáltam a legelőre, végigmértem őket. Egytől-egyik szürke andalúzaik voltak.
Mikor Salemmel ballagtam visszafelé, a vendégeink közül hárman már a lovaik bokszainál beszélgettek a saját nyelvükön. Amikor megpillantottak engem és Salemet, elhallgattak. Az egyik alacsonyabb termetű srác kiáltott fel angolul:
- Úristen, az ott Jack Taylor!
Nem semmi kiejtés, gondoltam, de tudtam, hogy megint kezdődik a szokásos:  ,,Nahát, te vagy Jack Taylor?! Kérhetnék egy aláírást? Közös képet? Én vagyok a legnagyobb rajongód!" és még sorolhatnám. Utáltam ezt. Utáltam, amikor az emberek gátlástalanul megállítottak az utcán, tapogatták a karomat, szelfiztek velem... mindenhol. Bevásárláskor, sportolásnál, edzésre menet, mindenhol, ahol el tudod képzelni. És MINDIG ugyanazokat kérdezték: ,,Milyen érzés sztárnak lenni?" ,,Van lámpalázad?" ,,Te biztos kőgazdag vagy, ugye?"
A mongol srác meg is indult felém. Na, kezdődik...
- Istenem, micsoda megtiszteltetés! El sem tudod képzelni, milyen boldog vagyok, hogy ekkora legenda ellen versenyezhetek! - hadarta. Eszméletlenül jól tudott angolul.
- A ,,legenda" azért erős túlzás - mosolyogtam rá. - Úgy tűnik te tudod a nevemet. Én viszont ne haragudj, de nem emlékszem, hogy valaha is versenyeztem volna ellened.
- Jaj, ne haragudj! A nagy izgalomban el is felejtettem bemutatkozni. Bataar vagyok.
- És... egyébként... egyedül te tudsz ilyen jól angolul a csapatból?
- Jól beszélek, azt mondod? - vigyorodott el.
- Nagyon jó a kiejtésed. - bólintottam.
- Ja, hogy arra gondolsz... a csapatból mind így beszélünk, sokat vagyunk külföldön... talán többet is mint otthon. - nevetett fel a végén.
- Ó, értem már.
- Egyébként - folytatta a srác. - Ha nem nagy kérés... esetleg valamikor meg tudnád mutatni, hogy hogyan csinálod a ló hasa alatt való átbújást?
Na, persze, hogy pont azt! Azt az egy dolgot, ami nekem is csak vérrel és verítékkel megy. De nyilván nem akartam egy rajongóm előtt rontani az imidzsemet, így ehelyett csak azt mondtam:
- Ez nagyon hízelgő, de tudod, nem szokásom megmutatni a trükkjeimet a riválisaimnak. - mosolyogtam rá. - De a verseny után ha szeretnéd, megmutathatom.
- Értem igazad van!

Aznap délután Kevinnel nem gyakoroltunk a felvételijére, helyette azt találtuk ki, hogy a lelátón ülve megnézzük ellenfeleink edzését, már csak azért is, hogy felmérjük, mivel állunk szemben.
Nem voltak rosszabbak, mint vártuk, sőt! Rá kellett jönnöm, hogy trükklovaglás terén nekik nagy előnyükre válik az alacsonyabb testmagasságuk és az ezzel együtt járó kissebb testtömeg. Mi járhatunk konditerembe amennyit akarunk, az izmaink csak lehúznak minket.
Ivaanjav volt a legjobb mindannyiójuk közül. Elképedve figyeltük, ahogy a lova minden rezdülésére reagál és mindenféle erőfeszítés nélkül hibátlanul csinálja a legnehezebb gyakorlatokat is, persze faarccal. Na, ez az a szint, amit én meg akarok ütni. Ez választ el attól, hogy világbajnok legyek.
- Hát, Jack, nem irigyellek. - veregette meg a vállamat Kevin. Hát persze. Köztünk Kevin a legfiatalabb, köztük pedig Erkemjamts, így ők biztos, hogy egymás ellen lesznek. És mivel Ivaanjav a legjobb, Mr. Bostont ismerve szinte biztos, hogy engem fog ellene állítani.
- Hát, én sem magamat, Kevin.