Az Érintés Átka (Hp fanfiction)

1. fejezet - Sötét árny

   Egy macska ült az út közepén. A kisváros erős világítása látni engedte értelmes tekintetét, és cirmos szőrét. A szemlélődő szobornak nézte volna, olyan mozdulatlan volt. Az utca végéből léptek zaja hallatszott, nem sokkal később pedig egy hosszú fehér szakállú, hold alakú szemüvegű varázsló lépett az utcalámpák fénykörébe. Megállt körbenézett, majd felemelt egy öngyújtónak kinéző tárgyat és kattintott vele. A fény, gömbök formájában szállt az öngyújtóba, majd hirtelen eltűnt. 

- Most már nyugodtan átváltozhat McGalagony professzor, egy ilyen felhős éjszakán senki nem fogja meglátni kegyedet. – biccentett az úton azóta már álló, és varázslóvá változott macskának.
- Igazak a hírek Dumbledore? Ő, akit nem nevezünk nevén tényleg meghalt? – Dumbledore egy alig láthatót biccentett.
- Akkor Potterék és a Moonilea család is... - akadt el a mondatban. Nem bírta kimondani a szörnyű igazságot, amit még mindig nem akart elhinni. – ez alkalommal Dumbledore csak egy sokat mondó, szomorú pillantással nézett McGalagony szemébe. A professzor összeszorította száját, és hevesen pislogva meredt az égre, a tekintet, amivel az eget mustrálta olyan volt, mintha ezzel valahogy visszahozhatná őket.
- Nyugodj meg Minerva. – tette társa vállára kezét, anélkül, hogy észre vette volna, hogy letegezte munkatársát. – Tisztességes sírhelyet fognak kapni. – ugyan fájdalmát nem űzte el ez az egy mondat, de könnyeit gyors mozdulatokkal letörölve kollégájára tekintett.
- És a kicsik? - kérdezte reménykedve. – A kicsik jól vannak és Hagrid hamarosan ide is ér velük.
- Annyi ártatlan varázsló vére tapad a kezéhez, hogy lehet, hogy pont ezeknél a gyermekeknél bukott el, Dumbledore?
- Vannak kérdések, amelyekre én sem tudok választ adni, és ez egy olyan, talán sosem tudjuk meg. – mondta. – McGalagony hirtelen visszaváltott egy hivatalosabb hangnembe.
- Gondolja, hogy bölcs dolog volt Hagridra bízni egy ilyen fontos feladatot igazgató úr? – kérdezte.
- Az életemet is rábíznám Hagridra. – jelentette ki ellentmondás nem tűrő hangnemmel.

A párbeszédet motorzúgás zaja szakította meg, majd nem sokkal később feltűnt az égen a hang forrása is, egy repülő motorbicikli, rajta hegyomlásnyi méretű, bozontos szakállú utasával. Pillanatokkal később a motor kereke elérte az aszfaltot, majd egy rövid gurulás után megállt.
- Minden rendben ment Hagrid? – kérdezte a motorról leszálló óriástól Dumbledore.
- Igen igazgató úr a muglik nem vettek észre semmit, a kisebbik Moonilea-t pedig félúton leraktam egy gyermektelen házaspár ajtaja elé, ahogy kérte.
- Köszönöm Hagrid, most kérlek, add oda Harryt és Elinora-t. Harryt a rokonainál kell hagynunk, Elinora pedig Harry mellett van a legnagyobb biztonságban. – Dumbledore átvette a két kicsit, de még mielőtt letette volna őket McGalagony hangja hasított az utca csendjébe.
Pont azoknak az embereknek akarja adni a kicsiket Dumbledore?! Nincsenek tőlük megátalkodottabb muglik a világon! Ezeket a gyereket hősként fogják ünnepelni a varázsvilágban, és bármely varázslócsalád szívesen gondoskodna róluk!
- Pont ezért, professzor. A kicsiknek a lehető legnormálisabb életet kell élniük ameddig csak tudnak. – Mondta még mindig teljesen nyugodt hangon. Azt már nem osztotta meg a professzorral, hogy amíg a rokonai házát mondja otthonának Harry, addig az anyja halálával rászállt mágikus védelem, meg fogja óvni a kicsiket. Megfordult és lerakta a két gyermeket a Privet drive utca 4. – es ajtaja alá. 

Hagrid szipogva vette elő piros pöttyös zsebkendőjét, Dumbledore pedig visszanézett a kicsikre, és rájuk mosolygott. Visszalépett McGalagony mellé és egy pukkanás kíséretében eltűntek. Hagrid visszaszállt motorjára és ő is elindult, visszaadni azt a jogos tulajdonosának, így egyikük sem láthatta, hogy a szembelévő háznál egy fekete csuklyás alak válik ki a sötétből, majd felveszi a kislányt és egy pukkanás kíséretében ő is távozik.