Az Érintés Átka (Hp fanfiction)

Elszakadás

Elinora lesokkolva bámulta a levelet. Kék – zöld szemeiben visszatükröződött a levél szövege, amit meglepettségében, még nem tudott értelmezni. Miután felfogta a levél tartalmát felnézett, egyenesen a törzsfőnökre, aki éppen őt vizslatta. Ugyan egyetlen szó sem hangzott el köztük rögtön mindketten megindultak, hogy kicsit távolabb a tömegtől meg tudják beszélni az elkövetkezőket. Amint kettesben maradtak Elinora kétségbeesetten pillantott az öregre.
- Hogy fogom eltitkolni?! Hisz elég, csak egy véletlen érintés és mindenki tudni fogja! – Elinora fejében egymást kergették az őt csúfoló társai, és a tőle félve elhúzódó, átkára rájövő emberek képei, hisz ebben nőtt fel.
- Sajnos képességed ellen nem tudok semmit tenni lányom, pedig hidd el, mindennél jobban szeretnék rajtad segíteni, de vannak kapcsolataim az Illvermornyban akik megbízhatóak és akik tudnak majd neked segíteni. – Az öreg szánalommal és megbánással teli szemmel nézett Elinorára aki fejét lehajtva, tekintetét egyenesen a földre szegezve bújt meg hosszú barna hajkoronája mögött.
- Köszönöm, ez is sok segítség. – mondta tisztelettudóan, de az öreg fülét nem kerülte el szomorú hangnem.

A háttérben az összeszedelőzködött törzs egyre türelmetlenebbül várakozott a félrehúzódó párosra. A törzsfőnök hirtelen kiegyenesítette tartását és Elinora felé egy hívó mozdulatot téve elindult a többiek felé.
A csoportosulás közepébe érve, örömmel nyugtázta, hogy újra övé a figyelem.
- Kedves törzsem, örvendjünk, mert örömhírt kaptunk! – Az emberek, mintha tapsra vártak volna elkezdtek éljenezni. – És adjuk át a törzs búcsúajándékát Elinorának! – Azzal az öreg átnyújtott neki egy csomagot, és csak úgy, hogy ők hallják odasúgta neki: - Ebben találsz varázslópénzt, és instrukciókat, szállj majd meg egy varázslószállóban és a barátom, akit említettem majd megtalál.
- Köszönöm. – mondta hálásan, majd felpattant hátasára és a törzs felé egy búcsúzó kézmozdulatot téve elvágtázott, a legközelebbi varázslók által is lakott falu felé.

A legtöbb törzstag nem ismerte volna ki magát a modern társadalomba, de Elinora, aki innen származott könnyen visszailleszkedett, és ugyan a legtöbb tizenegy éves, nem mert volna ilyesmibe egyedül belevágni, de őt az emberek és környezete sokkal felnőttebbé tette a koránál.

A közeli faluba érve Elinora lepattant hátasáról, és ugyan nehéz szívvel, de szélnek eresztette. Innentől gyalog folyatatta az útját. A falucska rendkívül meghitt hangulatot nyújtott girbe -gurba utcácskáival, kicsiny boltjaival és kávézóival, gyönyörűen gondozott takaros kertecskéivel. Továbbhaladva Elinora megpillantott egy szállót, amelyen felfedezte a varázsvilág rejtett jeleit. A kertben álló virágok néha, mintha el akarták volna kapni a napot, nyújtogatták finom leveleiket, annak ellenére, hogy egy kisebb szellőcske sem fújt végig az utcákon. A kis szállón tábla hirdette nevét: Varázslatos éjszaka. Az avatatlan szem csak díszítésnek hitte volna az „l"- t helyettesítő varázspálcát, de Elinora szeme rögtön megtalálta az ismerős sziluettet. Belépését, az ajtó felett szóló csengőszó jelezte, és a recepciótól jobbra található ajtó mögül pár puffanással később egy őszülő hajú néni hátrált ki. Miután meggyőződött a bent található tárgyak stabilitásáról, egy boldog mosollyal fordult legújabb vendége felé, majd miután felismerte annak korát kissé tágabbra nyíló szemekkel kérdezte.
- Előrefutottál kedvesem? Merre vannak a szüleid? – kérdezte az ablakon kikémlelve, teljes meggyőződéssel afelől, hogy mindjárt felbukkannak az előtte álló lány szülei.
- Egyedül vagyok. – mondta szűkszavúan és zárkózottan Elinora, majd rögtön a tárgyra tért.
- Szeretnék egy szobát bizonytalan időre. – Elinora az asszony szemeiben felcsillanó sajnálatot elutasításként értelmezte, ezért még mielőtt az megszólalt volna, gyorsan közbevágott. – Természetesen tudok fizetni érte, emelte fel dragotokkal teli zsákját. - Az asszony egy pillanatra összezavarodott, nem értette a lány hirtelen kifakadását, majd kedvesen, de kissé hitetlenkedő hangnemmel válaszolt.
- Felejtsd is el ezt a badarságot ! Nagyon szívesen befogadlak egy időre, nem kell érte semmit fizetned. – Elinora átveréstől tartva, csak hidegen biccentett egyet, majd követte házigazdáját a fenti szoba irányába. A lépcsőn felérve egy ajtókkal tarkított folyosó tárult a szeme elé, ahol az öreg hölgy éppen egy ajtó kinyitásával volt elfoglalva. – Tessék kis drágám. Most nincs senki rajtad kívül. Ez a legszebb szobám. – nyújtotta Elinora felé a kezét, hogy közelebb húzza, de az óvatos megszokásból a felé nyújtott kéz elől elhúzódva bement a szobába.

A hölgy nem hazudott, az ajtótól jobbra egy másik ajtó foglalt helyet, ami egy kis fürdőszobába vezetett. A szoba átellenes oldalán egy ablak kapott helyet, amelynek párkányán cserepes virágok foglaltak helyet. A szoba falai világoskék színben tündököltek az ablakon beáradó napsütésben. Az ablak alatt, egy íróasztal foglalt helyet. Jobbra a kis kiugrótól takarásban lévő franciaágy foglalt helyet, balról pedig egy szekrény egy faragott komóddal, a szoba közepét pedig teljes egészében elfoglalta egy a falhoz illő, kék szőnyeg.
Elinora pár lépéssel beljebb ment, majd az ágyra lehuppanva nézett az asszonyra.
- Köszönöm. – A lány hangjából kicsendülő őszinte hála, csak igazolta az asszony elméletét a lány korábbi életéről.
- Ugyan, nincs mit. Most hagylak berendezkedni, ha készen vagy gyere le a konyhába. – Elinora bólintott egyet, az ajtó csukódása után pedig jó hangosan kifújta a levegőt.

__________________________________

Bocsánat a hosszabb kihagyásért,
és ugyan nem tudom az ígérni,
hogy a nem lesz többet ilyen, de a jövőben
 megpróbálok gyakrabban új epizóddal jelentkezni.

Ha tetszett a rész azt köszönöm,
 ha jelzed egy vote-tal vagy kommentel.