Az életem Jézus Krisztussal

Első fejezet

Úgy nőttem fel, hogy a család tagjaim kényszerítettek, hogy templomba járjak.

Mindig is rettegtem a gyülekezetbe való járástól, mert szerintem a templom pusztán idő pazarlás volt, és őszintén: unalmas.

Abban az időben még nem adtam oda az életem Jézusért, és nem voltam megmenekülve.

Tudtam, hogy ki Isten, de nem ismertem Őt.

Látod, van különbség aközött, hogy tudsz Istenről és hogy ismered-e is Istent. A szomorú igazság az, hogy a hívők nagy része azt állítja, hogy ismerik Istent, de csak tudnak Róla, és igazából nincs igazi kapcsolatuk Vele.

Mielőtt megismertem volna az Urat, csak ültem a templomban, s azon át, hogy számoltam a perceket a végéig, apró pénzzel vagy a hajammal játszadoztam, vagy akár számolgattam az embereket, bármi megtettem volna, hogy valahogy elüssem az időt.

Úgy éreztem, ha templomba megyek, ugyanazt fogom hallani mindig, és néha legszívesebben csak felsétáltam volna a pulpitusra, és megcsináltam volna teljesen ugyanazt a dolgot, mert már előre tudtam, mit fog mondani.

Bármilyen lehetséges kifogást felhoztam, csak hogy ne menjek. Azt színleltem, hogy túl fáradt vagyok ahhoz, hogy menjek, hogy beteg vagyok, vagy otthon hagytam a ruháimat, hogy azt mondhassam, nincsenek nálam az illendő ruhák.

Aztán az anyukám nem járt templomba többé, az apám és én mentünk gyülekezetekbe, de sosem köteleződtünk el egyhez sem, ahova a nagynéném mindig elvitt engem, ha tetszett, ha nem. Azok a gyülekezetek azok a fajták voltak, ahol kötelező volt elegáns ruhát viselned, szép, díszes cipőt hordanod, egyenes háttal ülnöd, és teljesen biztos voltam benne, hogy szidást kapnék, ha esetleg tüsszentettem volna.

/ / / / / / / / / / / / /

Egy biztos, úgy nőttem fel, mint egy keresztény, de nem ismertem soha igazán Isten Erejét.

Soha nem is hittem igazán. Soha nem tudtam, miért hisznek az emberek, hiszen mi van ha tévednek. Én olyas fajta ember vagyok, akinek először be kell bizonyítsd, mielőtt egyetértenék veled.

Soha nem imádkoztam, soha. Csak talán egyszer egy hónapban, és akkor is csak pénzért és védelemért fohászkodtam 20 másodpercig.

Mégcsak nem is olvastam a Bibliát. Nem tudtam semmit a Bibliáról.

Nem tudtam, mi a Szent Lélek, csak hallottam róla, de soha sem fogadtam el Őt, vagy tudtam Róla bármit is.

ÉS HA ÚJRA MEGTEHETNÉM, AZ ÉLETEMBEN EGÉSZEN MÁS LENNE AZ, AHOGY FELNŐTTEM.

❤

(Eredeti: My Life With Jesus Christ
by: lxmmings
Fordítja: K. Zoé)