Novel book

Az utolsó hét nap.

Csupán hét nap telet el a legutolsó társalgás óta. Csupán egy hét, mégis a világ állt fenekestül a tetejére. Legmerészebb álmainkban sem lettünk volna elég merészek ahhoz, mely valójában a valóságban történt meg. Csupán egy hét múlt el.. de az életem darabjaira hullott. A biztos alap melyet éveken át erősítettem beomlott, s a rá épített erőd is a természet martalékává vált. Csupán egy hét telt el.. azonban a vár az enyészetté lett. A vár, mely elmém stabilitását igyekezett lehetővé tenni.. összedőlt. Csupán egy hét telt el.. ám meghaltam. Majd újjászülettem.- Egy átlagos napnak indult ez a mai-már ha lehetséges napjaim átlagosnak nevezni.- Unalmasan keltem ki az ágyam forró fogságából s utam a fürdőbe irányult hol elvégeztem reggeli teendőimet. Ezt követően magamra öltöttem a kiválasztott öltözékeket s útra készen állva indultam meg a buszpályaudvarra. A szél hevesen fújt s az eső is eleredt. Csípős őszi reggel volt. A köd hamar terített be mindent s a látóhatár elhomályosodott. Hiába kelt fel a nap s világított a horizont vonalában, a sűrű mágikus köd nem engedte haldokló fényeit közénk engedni. Harminc perc elteltével már a Gimnázium előtt sétáltam mikor egy jeges, domináns érintés fogta közre szabad csuklóm. Szemeim a félelem s meglepettség hatására a könnyektől csillogtak s ezáltal képtelen voltam bármit is látni. Testem engedelmesen vonta alá magát az érintés dominanciájának s magatehetetlenül mozgott az "elrabló" irányítására. Percekkel később hátam a kőfalnak csapódott s jeges ujjak sokasága simult arcomra. Pillanatokkal később forró, ismerős lehellet tapadt nyakamra. Elmém ekkor realizálta a mámorító illatot melyet eddig oly sokszor észlelt. Ekkor állt össze a kép..melyet a lágy reszelős hang csak megerősített. "De miért pont engem kérdeztél meg..?"-Sejtelmes orgánummal szólalt meg.. s a szavakat érzékien suttogta bőrömre, pontosan nyaki ütőerem területén.-Ezúttal őszintén válaszolj..-Szavai margójára egy lázas, forró csókot ejtett bőrömre..s akkor éreztem, hogy szívem, megállt munkálataiban gátorüregében. S a karmazsin színű életnedvem megállt folyásában egy röpke pillanatra, ám kis idő mulván emberfeletti vágtában dolgoztak vitális paramétereim. Csupán egy hét telt el azóta.. most mégis meghaltam karjaiban. Mindkettőnk arcán a hideg esőcseppek vertek sátrat s megállás nélkül folyt végig orcánkon a folyékony csapadék. Ez azonban nem állította meg tetteiben..s az esőben ázva csókolta ajkaival ajkaim melyet édesebbé tett a horrorisztikus időjárás. Csupán egy hét múlt el.. s több nem is. Az idő megállt. Hisz a világ lángba borult. Lángolt.. s mi egymás karjaiban égtünk porrá melyet széthordott a szél. Csupán hét nap telt el. Az utolsó hét nap.-Friedrich Egmont Lizander.