Star Wars - Hagyatékok

1. - Ébredés

Ajara dzsungelholdja, az Ajan Kloss érintetlen hely volt évmilliókig.

Egyedül a Kloss nevezetű békés törzs élt kivájt barlangokban.

Idővel cserkészek tévedtek ide az Alderaan bolygóról. A buja esőerdőben, ahol mindenfelé sziklák, indák és lombos fák lakoztak, építeni akartak egy kezdetleges várost, ami a civilizáció és a természet harmóniáját jelentette volna. Végül csak egy hosszú, vékony kövekből álló lépcsősort tudtak alkotni, ami a távozásuk után az idő feledésébe merült, és a sűrű bozótoktól nyomát se lehetett látni.

A hold következő vendége nem volt más, mint Luke Skywalker, aki ezt a helyet választotta a húga, Leia kiképzésére. Olyan helyet keresett, ami annyi békét és nyugalmat áraszt, mint a Dagobah, ahol ő tanult, csak éppen nem olyan veszélyes és büdös. Nagyon közel érezték itt magukat minden élőhöz, hiszen az érzékeiket korlátlanul kitárhatták.

De még ők sem fedezték fel azt a bizonyos utat.

Évtizedekkel később Leia Organa tábornoknak gyorsan kellett döntenie, amikor új bázist keresett a D'Qar helyett a növekvő Ellenállásnak, és a gondolatai az Ajan Klosson eltöltött  kedves emlékekre irányultak. Egyre többször törtek fel az emlékek, amióta az űr vákuuma kiszippantotta, és visszahúzta magát a hajójára az Erővel. Ekkor már csak az akaratereje tartotta életben, idővel pedig meghozta az utolsó döntését: egy üzenet kellett átadnia a galaxison keresztül a fiának, Bennek. Miközben a férje medálját nézte, amit hajdan ő adott neki, Leia lefeküdt az ágyra és kilehelte utolsó leheletét.

Ben Solo megszabadult sötét gondolataitól, mert rájött, hogy Leia tényleg különlegesen szerette őt. Han is, és Luke is. Akik már nem éltek. A hang a fejében pedig mind hazugság volt, manipulálás. Ezért amikor Ben a családja utolsó reményét látta elveszni, teljesen biztos volt benne, mit kell tennie. Adott, méghozzá minden maradék életerejét. Így Rey folytathatta az örökséget.

Palpatine és Skywalker – egykor ellenségek, mostmár egy diád részei – egy csók formájában egyesültek, így lezárva a nemzedékeken átívelő háborúskodást. Ben arcán hosszú idő után végre mosoly ragyogott. De az utolsó levegővétele után a földre terült, az Erő pedig befogadta. Ekkor Leia is nyugalomra tért, és eltűnt a teste.

Eközben a Galaxis Flottája, ahogy elnevezték, könnyűszerrel legyőzte a csapdába ragadt csillagrombolókat. A győzelem után az Ellenállás visszatért a bázisra, és velük jöttek a mindenfelől érkező felkelők egy része. Voltak, akik az otthonukba tértek vissza a csata után, de olyanok is, akik az Ajan Kloss körüli planétákat fedezték fel, és ott ünnepelték meg a szabadságukat.

Igaz, néhányan a Birodalom ellen is lázadtak, és előtört belőlük az aggodalom. Hányszor fog ez megtörténni? – vetődött fel. – De ezzel elég később foglalkozni.

A lakatlan esőerdő most egyáltalán nem volt magányos. Bár az az ember, aki leginkább ismerte ezt a helyet, már nem volt az élőkkel, a terebélyes fák megfoghatatlan, de nagyon is érezhető idillt nyújtottak a vendégeknek.

Észre se vették az élmények tömkelege mellett, ahogy a nap lassan lenyugodott, majd a millió csillaggal borított sötét ég tekintett le a teremtmények harmóniájára. Nem csupán beszélgetésről, vagy ölelkezésről volt szó, hanem elfeledett titkokról és izgalmas fejleményekről.

Poe Dameron éppen a vacsorát várta. Olyan sokan voltak, hogy tíz csoportot kellett megbízni a főzéssel. Órákon át ő is aktívan kivette a részét a különleges étel, a roju elkészítésében,  – amihez nem kellett levadászni állatot, sőt még növényt szedni sem – de a tálalást másra bízta.