Seoul Gang (Bts ff)

2.rész

Az eset utáni héten Tae nem jött iskolába és szinte teljesen elszigetelődött még tőlünk is. Jimin volt az egyetlen, akivel valamennyire beszélgetett. A tanárok nem beszéltek a történtekről, így mi sem tettük, csak néha-néha, mikor már az iskolán kívül voltunk.

- Szerintetek mennyire van jól? - kérdezte egyik nap Jin, mikor iskola után elmentünk kávézni és megint feljött témaként Taehyung.

- Nekem azt mondta, hogy nincs semmi komoly baja és, hogy a szülei döntöttek úgy, hogy ne jöjjön iskolába a héten - mondta Jimin, aki mostanában jóformán informátori szerepet tölt be.

Egy pillanatra mind megnyugodtunk, ám szinte ugyanabban a pillanatban, ugyanaz a kérdés ütött szöget mindannyiunk fejében.

- A szülei? - tette fel Yoongi, mindannyiunk nevében a kérdést. 

Na, igen. Szinte semmit nem tudtunk Tae szüleiről. Vagy össz-visz a családjáról. Ő nem mesélt róluk, mi nem kérdeztük, és most jöttünk rá arra, hogy milyen keveset is tudunk a magánéletéről. 

- Mióta is ismerjük Tae-t? - kérdezte Hoseok irónikusan. - Több, mint 4 éve. Jimin 6 éve és mégse- - itt félbe szakítottam őt. 

- Jimin mit is mondtál még anno? Hetedikben egy osztályba kerültetek Tae-el, igaz?

- Igen - bólogatott a fiatalabb, majd elgondolkodott. - Most, hogy így mondod, már az elején furcsa volt vele minden. Új volt, így az elején eléggé különcnek is tartották őt. Viszont a mosolya mindenki szívét megmelengette. Különösen a lányokét.

- Valószínűleg a lányoknak nem csak a szívét melengette meg az a mosoly - vigyorodott el Yoongi, mire Jin egy akkora taslival ajándékozta meg a srácot, hogy az majdnem bele fejelt az asztalba.

- Vigyázz a szádra te kis szaros. Amúgyis, ez egy komoly beszélgetés.

- Ch - forgatott szemet Yoongs. - Megszólalt az, aki az idősek otthonából szökött és eddig egész végig a mini tükrében nézegette magát.

- Hékás! - emelte fel Jin a kezét, azzal a szándékkal, hogy még egy maflást leoszt a tőle fiatalabbnak. - Akarsz még egyet? - kérdezte, mire Yoongi csak jót nevetett.

- Fejezzétek már be, de komolyan - szólalt meg Jungkook, aki egész eddig néma csendben hallgatott minket. - Mind aggódunk Taehyung miatt, igaz? - kérdezte, mire mind helyeslően bólogatni kezdtünk. - Akkor meg ne egymást verjétek, hanem- - itt elhalkult, majd félénkebben folytatta. - Hanem figyeljünk arra, amit Jimin elkezdett mondani. 

Bólintottunk egyet, majd Jimin-re szegeződött tekintetünk. Még Jin is letette a tükröt és elkezdte hallgatni a fekete hajú srácot. 

- Szóval sosem jöttek érte a szülei, és például semmilyen iskolai rendezvényen sem voltak ott sosem. Még a ballagáson sem. Akkor Tae-t egy száll rózsa várta csak az asztalán, de azt betudtuk annak, hogy egy lány hagyta ott neki. Tudjátok mi volt a legfurcsább és egyben a legszomorúbb? Hogy Tae ezeket mind mosollyal az arcán tűrte és tűri végig. Én szerintem erre képtelen lennék - fejezte be mondandóját. 

Mind dermedten bámoltunk magunk elé, ahogy realizáltuk, hogy Jiminnek mennyire igaza van.

Percekig nem mondtunk semmit. Csak ültünk az asztalunknál, hallgattuk a csészék zörgését, vagy más asztaloknál ülő emberek beszélgetéseinek azt a részét, amit éppen kihallottunk. 

- Srácok... - szólalt meg halkan Hobi, mire mind lassan rá emeltük tekintetünket. - Majd, mikor Tae hétfőn visszajön... - Itt tartott egy mélyebb levegő vételnyi szünetet. - Öleljük meg mind őt egyszerre. Oké? - kérdezte, mire elmosolyodva, felváltva bólogatni kezdtünk. 

Ezután felálltunk és kifizetve az italainkat kimentünk az épületből. Elbúcsúztunk egymástól, majd haza mentünk. 

Jimin szemszöge

Miután elköszöntünk egymástól, megírtam Tae-nek, hogy hamarosan ott leszek náluk a házifeladattal. 

,,Ma nem kell áthoznod. Már megkaptam mástól. De azért köszönöm."

Ez volt a válasza. Homlokomat ráncolva figyeltem a képernyőt, majd sóhajtva visszafordultam és haza felé vettem az irányt. Közben felhívtam Namjoon-t, hogy később rá érne e egy videóhívásra. Természetesen a válasza igen volt. 

Haza érve ledobtam a cuccaimat, majd leültem tanulni, viszont nem hagyott nyugodni az, amit Tae írt. Különösen azok után nem, amit beszéltünk róla a többiekkel. 

Összecsuktam a tankönyvemet, majd bepakoltam a másnapi órarendnek megfelelően a táskámba és úgy, ahogy voltam, az ágyamba vetettem magam és felhívtam Nam-ot.

- Mondd Kisember - köszöntött, mire csak szemet forgattam. - Fontos dologról akarok beszélni veled, Colos - vágtam vissza, mire egy halvány mosoly volt csak a reakciója. 

- Miről lenne szó? - sóhajtotta és fáradtan hajába túrt. 

Azért azt meg kell hagyni, hogy amikor Namjoon félmeztelenül, sóhajtozva basztatja a haját a kezével, ráadásul így tökéletes rálátás van a buldózer méretű bicepszeire, az ad neki egy igencsak nagy félisten hangulatot. 

Akaratom ellenére lescreenshotoztam ezt a látványt. Jó... Lehet egy kicsit benne volt az akaratom.