az elveszett

túlságosan is szeretlek

Sasuke szemszögéből.

Láttam ahogy izumi el megy.
Lehet megint Itachihoz.
Követnem kell!

Itachi szemszögéből

Keresem. Keresem, keresem, keresem,
Meg kell találnom!
Megvan!
Éppen edz.
Surikeneket dobál.
Elő jövök.

Izumi szemszögéből

Hallom hogy valaki van a fák mellett.
Önvédelemből megdobtam egy surikennel.

-ki vagy?

Kérdeztem.

És akkor Itachi bicegett elő, lábában a shurikenemmel.

-azért ennél szívéesebb fogadtatást vártam.

Hebegte Itachi.

-I...Itachi

Le rogyott a földre majd ki vette a shurikent.
Oda szaladtam, le gugoltam és el kezdtem gyógyítani.

-annyira sajnálom, azt hittem valami ellenség vagy.

Habogtam.

-semmi baj

Mosolygott.

Miután készen voltam megölelt.

-hogyhogy itt vagy?

Kérdeztem.

-olyam vagy számomra mint a drog!
Ha le akarok szokni róla, csak még jobban megkívánom.

Nevetett amjd megcsólt.
Igazából nagyon váratlanul ért hogy itt van de annál inkább örültem neki.

-miért vagy itt? Nem lehetsz itt.....

Motyogtam.

-nem érdekel! Nem hagyhatlak itt...
Túlságosan is szeretlek

-De ha le buksz és el fognak?

-nem fognak. Csak öt percet kérek veled

Majd hosszan meg csókolt.
Még mindig ajkaimon lógott mikor le feküdtem. Nem akart el engedni. De én sem. Ez volt életem egyik legboldogabb pillanata.

-nem szeretnék vissza menni! Veled akarok maradni...

Feküdt mellém itachi.

-Itachi! fuss!

Súgtam a fülébe de neki 1mp alatt le esett hogy jön valaki.

Én úgy tettem mint aki el aludt a fűben, Itachi köddé vált minden hang nélkül.

-ejnye ejnye!

Szólalt meg az alak.

-csak szólok hogy szerintem nem itt kell aludni!

Folytatta. Fel néztem s lám Kakashi volt az.

-nem is alszok!

Mondtam.

-akkor csatlakozom a "nem alváshoz"

mondta majd le feküdt mellém.

-tényleg nem alszom! Csak pihentetem aaaaaa......aaaa.....lábam! Igen... A lábam!

Ezt pedig kínos csend követte.
Kis idő után Kakashi törte meg a csendet.

-indulnunk kéne. Nem?

-menj csak. Én még maradok! Gondolkodnom kell.

-oké, ha bármi van otthon vagyok! Keress bátran.

-oké!

És el tűnt.

-Hamar leráztad!

Mászott vissza Itachi.

-te még itt vagy?

-szerinted ilyen hosszú út után csak úgy itthagylak?

Fogta meg az állam ezzel lassan felemelve a fejem így gyenge pírt ejtve arcomon.

-és ha vissza jönnek? Nem szeretném ha lebuknál! Főleg miattam...

-Baka.

Mosolygott majd magához húzott.