Barátság és szerelem-𝚂𝚊𝚜𝚞𝚂𝚊𝚔𝚞

6. fejezet

- Gondolni nem elég. Bizonyítsd! - suttogta a fülébe. Sasuke ránézett. Döbbenten vette észre, hogy Sakura mosolyán kívül egyéb is tükröződik a szemében. A fiú egyre és egyre közelebb hajolt a lányhoz. Ő csak várt, várt és várt, hogy a fiú ajkára tapassza az ő ajkát. Egyikük sem hallhatott a józan eszére, inkább az ösztöneikre. De ez érthető volt, hisz az ösztöneink többnyire jót súgnak. Nem vágytak semmire sem jobban, csak arra, hogy egymáson érezhessék ajkaikat. Első csókjuk egymástól a naplementében. Romantikus. Nagyon is az. De mégis furcsa helyzetben voltak, hisz alig néhány órája ismerik egymást. Hiszek a szerelem első látásban, gondolta Sakura. Már csak néhány centi választotta el őket egymástól, amikor egy nehéz test „esett" a nyakukba.
- Jól érezzük magunkat itt Sakura! Nézz csak rá a többiekre! – mondta egy felettébb vidám hang, ami szőke barátjukhoz, Narutohoz tartozott. Ekkor azonban egy hatalmast ütést érzett a fején. Ino megütötte. Sakura ránézett barátnőjére. Ino feje pipacspiros volt, arca eltorzult a visszafojtott dühtől. Megfogta Naruto pólóját és magával húzta, távolabb Sakuratól és Sasuketól. Mikor már hallótávolságon kívül voltak, halk ordibálásba kezdett.
- Mégis mi a francot csinálsz? Majdnem megcsókolták egymást, erre pont be kellett zavarnod! – hadarta. Naruto arcára kiült a tökéletes értetlenség, amin Ino nem csodálkozott, de bosszantotta. Később rádöbbent, hogy Naruto nincs beavatva a tervbe, persze, hogy bezavarta őket. Miért nem gondoltam Narutora? - kérdezte magában a szőke.
- Miért? Nem kellett volna? – kérdezett vissza Naruto. Ino nagyot sóhajtott. Kezébe temette az arcát, majd ingerülten a fiúra nézett.
- Bocs, hogy így kiakadtam, de tudod, a lányokkal azt tervezzük, hogy Sakurat összehozzuk Sasukeval. De légyszíves ne beszélj erről senkinek, egyszerűen csak gondolkozz, mielőtt cselekszel! – fejtette ki véleményét.
- Miért? Eddig nem azt csináltam? – Naruto hangja remegett a felháborodástól. Ino nem volt mit tenni, elnevette magát. Naruto már nyitotta volna ki a száját, de Ino gyorsan közbe vágott.
- Már ne is haragudj, de nem igazán szoktál gondolkodni. – Ino már szinte könnyezett a nevetéstől. Az Uzumaki karba fonta a kezét, egy gyilkos grimnaszt küldött a lány felé és elviharzott.
- Mi a? Mi történt? – kérdezte Hinata, mikor Ino visszatért és leült közéjük.
- Elmondtam Narutonak. Azért mert bezavart – mondta a lány.
- Na de... - kezdett bele felháborodásába a Hyuuga, de Ino egy intéssel elnémított, mert ekkor leült hozzájuk Sakura.
- Látom, a barátaitok jól szórakoznak – mutatott Nejiék felé a mutató ujjával. Hinatanak tátva maradt a szája, Inonak viszont fülig ért a szája. Neji és Tenten a szikla végében ültek, és csókolóztak.
- Hogy lehet ilyen nyálas a bátyám? – akadt ki Hinata.
- Miért? Szerintem aranyosak – mondta Ino.
- De nézz már rájuk! Mindjárt felfalják egymást – hüledezett a Hyuuga. Sakura csak egy jót nevetett.
- Ennyire izgat, hogy mit csinál a bátyád? – kérdezte még mindig nevetve.
- Te jó ég! Kezdek olyan lenni, mint a bátyám! De szerencsére már nem olyan – sóhajtott, fejét fogva Hinata. – Eddig minden fiút elzavart körülem, mert nem találta elég jónak őket hozzám – adta meg a magyarázatot a lány Sakura értetlenkedő arcát látva.
- Hát az biztos, hogy Naruto pont jó hozzád! – szólt közbe Ino, mire Hinata elpirult. A nap már lassan kezdett lemenni. Egy hatalmas hullám csapott fel a sziklához, de leginkább csak az alját tudta érinteni. A szikla a víz fölé magasodott. Sakura csak elmélyülten nézte a vizet, miközben barátai beszélgettek. Egy hirtelen ötlettől vezérelve felállt elkezdett futni, majd beugrott a vízbe. Csak csobbanás maradt utána. A többiek odakapták fejüket.
- Sakura!- kiáltotta valaki. Odafutottak a szikla végéhez és szemükkel a vizet pásztázták. Hova tűnhetett? - futott át az agyukon. Ekkor egy meglátták Sakurat, aki most jött fel a víz felszínére.
- Megőrültél? A szívbajt hoztad ránk! – kiáltotta le Tenten. A Haruno csak nevetett egyet.
- Ugorjatok le ti is! – mosolygott a lány. Barátai összenéztek.
- Dehogy ugrunk!! – kiáltotta Temari, de ekkor hirtelen két test repült el a fejük fölött, és ugrott be a vízbe. Valaki sikoltott egy nagyot. Hinatt Naruto, Inot Gaara emelte fel és ugrott be a vízbe velük együtt.
- Naruto! Ezért megöllek! Bántottad Hinatat! – kiáltotta Neji. Ekkor Sakura mellett felbukkant két fej. Sasuke és Shikamaru ugrott be először Sakura után.
- Tök jó a víz! Gyertek be ti is! – kiáltotta Gaara.
- Shikamaru! Te beugrottál a vízbe! – mondta Naruto, miután Hinataval együtt felért a felszínre.
- És? – kérdezett vissza a fiú egy nagyot ásítva. Naruto erre nem válaszolt. Helyette inkább Nejire nézett. A fiú dühös arcát látva megremegett.
- Azt mondtam, hogy most megöllek! – kiáltotta Neji. Naruto úgy döntött, jobb, ha játssza az ártatlant.
- Tessék? – kérdezett vissza.
- Ne játszd itt nekem az ártatlant! Megmondtam, hogy kicsinállak, ha bántod Hinatát.
- Nem is bántott! – szólt közbe Hinata. Naruto egy hálás mosolyt küldött felé, mert Neji erre mormogott valamit, de utána megfogta Tentent és beugrott vele a vízbe. Az ijedt lány prüszkölve jött fel, majd mosolyogva megölelte a Hyuugat. Már csak Temari volt fent.
- Jössz? – kérdezte Shikamaru. Temari csak dühösen nézett rá. – Mi a baj?
- Engem miért nem vittél magaddal, amikor ugrottál? – kérdezte. A válasz meghökkentette a Narat.
- Azt hittem, hogy meg fogsz verni – mondta. Temari erre nem válaszolt, csak beugrott a vízbe.
- Dehogy foglak megverni – nevetett, amikor felbukkant. Magához szorította a fiút, majd egy enyhe pír társulatával el is engedte a meglepett fiút. Egy darabig csak némán úszkáltak a vízben, amikor Sakura meglátta a szörfdeszkáját a parton. Fogalma sem volt róla, hogy hogyan került oda. Ekkor a távolban észrevett egy jellegzetes alakot. Egyből felismerte. Kiúszott a partra, amit barátai nem vettek észre. A deszkán egy cédula fityegett.
„Edzened kéne. Holnap van a verseny. Nem emlékszel? Mindenképpen le kell győznöd! Hajrá! Tsunade"
- A verseny! Teljesen elfelejtettem – suttogta magának Sakura. Vízcsapkodást hallott maga mögül. Megfordult, és látta barátait, ahogy felé úsznak.
- Mi történt? – kérdezte Naruto, mikor már mellette állt mindenki.
- Versenyem lesz holnap. Teljesen kiment a fejemből. Pedig ez nagyon fontos. És nem is gyakoroltam – suttogta. Ino összeráncolt a homlokát.
- Biztos vagy benne? – kérdezte. – Nem lehet, hogy ez csak egy átverés?
Sakura nem válaszolt azonnal. Lehunyta a szemét és gondolkodott. Mit is mondott neki Tsunade? „ Ez egy nagyon fontos verseny lesz. Te magad mondtad, hogy mennyire utálod Karint. Nem szabad elveszítened ezt a versenyt! Két nap múlva lesz. Hajrá!" Sakura eltűnődött. Két nap múlva. El kell halasztania ezt a versenyt. De hogyan? Azt sem tudja, hogy hol keresse a szervezőt. Talán beszélni kéne Tsunadéval? De ő úgyis tudja, hogy nem gyakorolt. De a versenyzők már itt vannak. Várnak néhány napot, ennyi. De egy versenyző miatt? Képtelen ötlet. Ő, Haruno Sakura még sose fújt le egy versenyt. De persze azért nem, mert mindig rendesen felkészült. Tsunade csalódott lenne, visszhangzott ez az egy mondat az agyában. Minden támogatója csalódott lenne, ez nem kétség. Most mit tegyek? - hangzott el a fejében.
- Mit tegyél? Megmondom én, hogy mit tegyél! – vágta rá Ino, amikor Sakura száján véletlenül kiszaladt a Most mit tegyek kérdés. – Gyakorolsz. A versenyt nem halaszthatod el. Gyakorolnod kell!
- Ino! A verseny holnap délben lesz. Ráadásul már este van. Nem fogok tudni felkészülni – mondta kétségbeesetten.
- Dehogynem. Mi majd segítünk. Igaz, hogy nem tudunk szörfözni, de te nagyon jól szörfözöl. Csak ez a Karin nevű nőci a baj – mondta Temari.
- Ki ez a Karin? – kérdezte Sasuke.
- Karin a szörfben és azon kívül is a legnagyobb riválisom – fejtette ki Sakura.
- Akkor gondolom, nagyon tud szörfözni – jegyezte meg Gaara. Sakura bólintott.
- Szuper – mormogta Hinata.
- Tudod mi a gyengepontja? Amitől elbizonytalanodik, vagy valami? – kérdezte Tenten. A Haruno a homlokát ráncolta. Az első, ami beugrott neki, az a fiúk volt. Karin az a tipikus szőke cicababa volt, csak épp vörös hajjal. Két dolog volt, amit imádott. A vásárlás és a fiúk. A fiúk kapcsán, ha bejött neki egy, akkor arra rászállt, de véletlenül mindig arra, amelyik épp Sakuranak udvarolt. Emiatt több veszekedésük is volt már. De attól csak feldühödne, bár lehet, hogy elvenné a figyelmét a szörftől. Simán el lehet róla képzelni. De túl kockázatos és hiányzik belőle a lényeg. Például, hogy ki tetszik Karinnak? És, hogy tud csak a fiúkra figyelni, a szörfözés helyet? Ki kell derítenie holnapra.
- Imádja a fiúkat – szólalt meg hirtelen.
- ÉS? – kíváncsiskodott Ino. Sakura beszámolt elméleteiről, hogy ha Karinnak tetszik egy fiú, akkor az tuti, hogy neki udvarol, ami miatt többször kiabálnak egymással. Elmondta, hogy nem tudja, hogy ki tetszik most Karinnak, csak annyit, hogy magának, Sakurának ki udvarol, de ezt persze barátai is nagyon jól tudták. Egyszerre két fiú is udvarolt neki. Csak valószínű, hogy erről a két fiúról Karin nem tud. Legalábbis az egyikről biztos nem. A másik dolog pedig az volt, hogy nem lehet tudni, hogy Karin képes-e odafigyelni a szörfre, miközben esküdt ellenségével a fiúkról vitáznak.
- De lehet, hogy tud figyelni a szörfre, ha van annyi esze, hogy kitalálja, hogy ez csak egy trükk, arra, hogy nyerjél. Az viszont csalásnak számít, ha tisztességesen akarsz nyerni – mondta Hinata. Sakura erre még nem gondolt. Talán lehet, hogy más módszerrel kell majd a nyeréshez folyamodnia. Csak egy dolog van még.
- Van még valami, ami nem Karinhoz kapcsolódik, bár ez nem annyira fontos. Csak egy kicsit – mondta Sakura.
- Mi az? – kérdezte Neji.
- Nem csak Karinnal versenyzek. Több szörfös is lesz ott. De már versenyeztem velük, és Karin a leghúzósabb ellenfél. Csak az a baj, hogyha Karinnal leszek elfoglalva, nem biztos, hogy tudok majd a szörfre figyelni.
- Hoppá. Hát az gáz – kapta szája elé a kezét Temari. Sakura csak bólintott, majd felkapta a szörfdeszkáját és kiúszott vele a vízre. Szerencséjére voltak hullámok, így könnyen tudott gyakorolni. Barátai eközben leültek partra és figyelték barátnőjüket. Sakura vadul szelte a hullámokat, eszméletlen ügyesen. Egymást kergették a gondolatok a fejében. Hogy fog felkészülni? Mit fog csinálni? A feladatot se tudja. Pedig mintha Tsunade említette volna. „ Az ügyességeteket nézik, hogy milyen mutatványokat kell végrehajtanod. Nem nehéz, csak nem tudod, hogy az ellenféltől mire számíts. Készülj fel rendesen, gyakorold, amit eddig vettünk, és akkor nem lesz nehéz." Nem lesz nehéz. Á, nem! Úgy, hogy fel se készült, nem lesz nehéz. Csak annyi szerencséje van, hogy új mozdulatokat is tud, de valószínű, hogy az ellenség is tud újakat. Túl sok múlik a szerencsén. Tulajdonképpen a fiús módszerrel nem is tudja elvenni ellenfele figyelmét, ugyanis nem egyszerre versenyeznek. Hanem külön-külön. Túl sok a buktató. Nem lesz más hátra, minthogy gyakorol. Ha kell éjfélig. De előtte haza kell menni. Egy óra múlva már nagyon sötét volt. Inoék alig látták Sakurát. Ezt nyílván Sakura is észrevette, mert kiúszott a deszkáján a partra. Kicsavarta ruháiból a vizet, majd mutatta a visszautat. A kicsiny domboldalon felmásztak a sziklára, majd be a barlangba. Átúsztak a falak alatt, kimentek a vízből, majd nagy nehezen visszamásztak. Nem volt túl egyszerű, többször visszacsúsztak, de aki elsőnek felért, az megfogta az utána jövő kezét és felhúzta. Egyszer Naruto véletlenül elengedte Gaara kezét és visszacsúszott, ami következtében ráesett Sasukéra, Nejire és Shikamarura. Jó sok szitkozódás után sikerült felhúzniuk Narutot, majd a többieket is. Visszaérve a kajakokhoz, beültek és hazaindultak. A strandig egy szó se hangzott el közöttük, ami egyébként ritka volt, ugyanis Naruto mindig beszélt. Úgy tűnik ő is fáradt volt. Megkönnyebbülés volt számukra hazatérni és ledobni magukat a kanapékra és elnyúlni, mint egy viaszbábú.
- Megvan, hogy ki kivel alszik? – kérdezte Sakura.
- Igen. Te Sasukéval leszel egy szobában – válaszolta csukott szemmel Ino, miközben Gaara ölében feküdt, mert ráesett. Sakura egy darabig nézte, majd visszahanyatlott foteljébe.
- Oké – ennyit volt hajlandó motyogni. Úgy érezte, hogy el tudna aludni, de mégsem, mert a gondolatai nem hagyták. Lassan lehunyta a szemét. Talán egy örökkévalóság telt el azóta. De ki tudja.