Szent Johanna gimi oneshots

Kezezzünk

A történet oka Leonardo Da Vinci, a rajztanárom, és hogy a tanulmány rajzokra vagyok ráfüggve👉👈 (és nem, nem kézfétisem van). Story alapötlet by Okwriteagoodstory2

-Tanulmány rajz- csapta le a mappáját Vladár az asztalra.

Egyből elkapott a rosszullét. Minek gondol minket, művészetiseknek, hogy tanulmány rajzokat kell csinálnunk.

-Hoztam pár nyomtatványt, ezek közül lehet választani- és letette az asztalára.

Óvatosan mindenki felállt, hogy megnézze miből lehet válogatni. Volt ott kéz, láb, koponya, emberi mozgás, akt (?), kidolgozz férfi felsőtest (ugye az izomzathoz). Végül egy emberi mozgást ábrázoló képet vettem el.

Bár a gyakorlatban nem voltam jó, hogy ne bukjak meg jó pár fórumot átnéztem, hogy hogyan kéne anatómiázni. Azt szokták mondani, hogy az emberi test magasságát hét és félszer rá lehet mérni. Ennek az ismeretével húztam egy egyenes vonalat, amit bemértem hét és fél egyenlő nagyságú részre. Ezek után egyszerű pálcika emberekkel próbálkoztam, hogy utána ráépítem az egészet. Bár nagyon elméretezem a felsőtestét próbáltam igyekezni. Épphogy megrajzoltam a lábat Vladár kérte a rajzokat.

Kinga mint mindig most is készségesen összeszedte. A választáson amúgy nem lepődtem meg. A rockerek hűen önmagukhoz, női aktokat vettek, és azon nevettek, hogy látszik a mellük. Kinga koponyát rajzolt, Virággal együtt. Valami fantasztikusak voltak.

-Rentai ez mi akar lenni?- emelte fel az enyémet.

-Referencia rajz- mondtam összezavarodottan.

-Azt látom, de mi?- mondta nyugodtan.-Mivel látom az igyekezetét, hármas- tette le, és kaptam pár elismerő pillantást.

Annyira elhűltem, hogy egy hármast kicsikartam magamból. Csak Cortez rajzánál eszméltem fel újra, ami kéz rajz volt. A kettő kéz nem ért egybe, de az ujjaik megtartották egymást. Már szinte el akartak válni, de akkor is. Érdekes volt, mert nem láttam ezt a nyomtatványok között, de ő megrajzolta.

-Szépek lettek a kezeid- fordultam hátra óra után.

-Eddig is készek voltak, így nem értelek?- mondta vigyorogva.

-Úgy mondom, hogy a rajz- váltam feszülté.

-Tudtam elsőre is- biccentett.-Csak olyan aranyos vagy idegesen. Amúgy köszönöm, de még van hova fejlődnöm- dőlt hátra a széken, és óvatosan elkezdett hintázni.

-Igen, de még sokat fejlődhetsz- válaszoltam.-De ahogy néztem, nem azok közül a képek közül választottál.

-Ez igaz- és előre dőlt.-Csak nézd- emelte fel a kezét.-Mindenhol megvan ez a tartás- és óvatosan az ujját, az enyémbe kulcsolta és hátra húzta.-A szerelemeben, az elengedésben, a megtartásban, a sóvárgásban, a bizalomban, a megtartásban és egyéb dolgokban.

-És számodra ez most miben volt benne?

-A megtartás. Még egy utolsó ujjal kapaszkodom amivel nem tudom, hogy mi lesz.

-Értem- húztam vissza a kezem, és felállva a helyemről kimentem.

***

Este az ágyban a plafont bámulva a kezeimet érintettem egymásnak, és próbáltam elhúzni őket. Az egymásba kapaszkodás, a megtartás, az a bizonyos utolsó esély.

-Mire értetted Cortez, nem tudom felfogni- és magam elé suttogtam.

***

-Kinga mondta, hogy ezeket fotózzam?- pillantottam felé.