A Suttogó [Taegi ff.] (BEFEJEZETT)

12.rész

~Suga szemszöge~

-elindultam sétálni és megláttam két fríz lovat...gyönyörűek voltak, de egyszer csak elkezdett a köd leszállni majd minden sötétülni kezdett. Mikor kinyitottam a szemem a fehér fal tündökölt előttem. Körbe néztem, rájöttem, hogy a kórházban vagyok. Vajon mi történt velem? Balra nézve megláttam Tae-t aki a kezemet fogta-
•Suga: T-Tae...mi történt?
•Tae: Hála égnek, hogy felébredtél. -ölelt át szorosan, de még mindig nem tudom, hogy miért vagyok a kórházban-
•Suga: De Tae...miért vagyok kórházban? Mi történt?
•Tae: Mikor már haza értem te földön feküdtél. Az orvosok szerint szívinfarktust kaptál.
•Suga: De ugye semmi baja nincs a szívemnek? Ugye nem vagyok szívbeteg...
•Tae: Nyugi, nem vagy szívbeteg.
•Suga: Hála égnek. Mikor engednek ki?
•Tae: Mivel ez egy kisebb szívinfarktust volt nálad így már ma kiengednek.
•Suga: Akkor jó...Tae....te verekedtél? -láttam meg a kötést a karján- Kérlek légy őszinte. Nem az anyukádhoz mentél, ugye?
•Tae: A gördeszka pályán voltam. És igen verekedtem...
•Suga: Nem kellett volna. A verekedés és a harc nem megy semmire.
•Tae: Igaz, de mit csináltál míg én nem voltam otthon?
•Suga: Ahogy elmentél, új outfit-ket néztem meg rendeltem egy új haj színt, hogy befessem majd a hajam....aztán minden elsötétült....
•Tae: Oh..értem. -nyitodott az ajtó mire mind a ketten oda kaptuk a figyelmünket. Az orvos volt az.-
•Orvos: Jó napot. Haza mehet Min Yoongi. 
•Suga: Köszönöm. -keltem ki a fehér ágyból mikor az orvos elém állt. Levette rólam az infuziót majd kiment. Tae segített öltözni, de megmondtam neki, hogy egyedül is tudok öltözni. Tae végül kiment...nem akartam megbántani. Pici, sós könnyek gördültek végig arcomon. Mikor elkészültem felkapva cuccaim mentem ki a szobából. Körül nézve sehol se találtam Tae-t. Képes volt itt hagyni? Nagyot sóhajtva indultam meg a kórházból. Út közben bementem egy kávézóba meginni egy jeges kávét. Le ültem az egyik zölden pompázó műanyag székre és az italokat kezdtem el szemlélni. Vizságálásomat egy lágy nőies hang zavarta meg. Rá szegeztem tekintettem s már mondtam is a kért ittalt.-
•Suga: Egy jeges kávét kérek.
•Pincér: Rendben. -írta fel jegyzettömbjébe az italt majd indult volna meg, de megállítottam-
•Suga: Ömm...Rosé kisasszony. Ugye?
•Rosé: Igen. De hívj csak nyugodtan Rosé-nak. 
•Suga: Kérhetek még egy pisztáciás sütit?
•Rosé: Oh persze..talán a kedvenced?
•Suga: Imádom azt a sütit. 
•Rosé: Én is. -írta fel a sütit majd rám emelte tekintetét- Nem baj, ha le ülök ide mikor kihoztam azokat amiket kértél?
•Suga: Nem lesz baj. Nyugodtan ide ülhetsz majd. -villantottam neki egy mosolyt mire ő is majd el ment. Kb. fél óra múlva már hozta is a pisztáciás sütit és a jeges kávét.- Köszönöm. -rakta elém a süteményt és az italt-
•Rosé: Szívesen. Ismerkedünk?
•Suga: Persze. Min Yoongi-nak hívnak, de otthon csak Suga-nak hívnak....-kicsit elszomorodtam mikor ki mondtam az 'otthon' szót.-
•Rosé: Hé..mi a baj?
•Suga: Hát igazából annyira már nem hívnak Suga-nak hisz már egyedül élek....
•Rosé: Jézusom. Meghaltak a szüleid?
•Suga: Ömm...hát..igen.
•Rosé: Nagyon sajnálom. Én is elveszítettem a szüleimet mikor még csak 14 voltam.