A Suttogó [Taegi ff.] (BEFEJEZETT)

14.rész

•Suga: Rendben. Akkor majd írj, ha végeztél.
•Rosé: Így lesz. -s ezzel el is tűnt. Elfogyasztottam a kávémat, kifizettem majd elköszönve hagytam el a helységet. Haza érve megint kupi volt a házban.-
•Suga: T-Tae?? H-Hol vagy?
-Tae a lépcsőn jött le dülöngélve majd mikor meglátott egyből nekem esett és kezeit a nyakam köré fonta és szorítani kezdte. Könnyeim folytak ki a szemeimből és próbáltam elvenni a nyakamról kezeit, de nem sikerült.-
•Suga: T-Tae...kérlek engedj el. M-Mit t-tettem, h-hogy e-ezt k-kapom??
•Tae: Mit beszéltél azzal a lánnyal ott a kávézóban? Ő a titkos szeretőd???
•Suga: Ő-Ő n-nem a...-nyeltem egy nagyot ahogy tudtam- a szeretőm..! Ő leszbikus!! Én meg meleg!!
-ő egyből elengedte a nyakam és hátrébb állt. Egyből nyakamra fogtam s köhögni kezdtem. Mikor befejeztem rá néztem Tae-re és elég dühös lettem.-
•Suga: Te rohadt szemét!! Miért bízok meg benned mindig!! Miért töröd mindig össze a szívem?!?!
•Tae: Mert ilyen egy rossz fiú. -mosolyodott el gonoszul- És most komolyan azt hitted, hogy szeretlek?? Olyan naiv vagy.
•Suga: Takarodj innen! -felhívtam gyorsan az anyját, hogy jöjjön el érte. Duda hangot hallottam így be engedve vitte el a fiát. Mikor bezártam az ajtót  elkapott a síró görcs és sírni kezdtem. Az órára nézve este 20:00 órát mutatott. Miután le fürödtem az ágyba zuhantam. Gyorsan be állítottam az órát 5:00 órára, hogy felkeljek. Miután be állítottam letettem az éjjeli szekrényre és mély zokogásba kezdtem. A sok sírástól be aludtam. Hajnali 5:00 órát mutatót a digitális órám. Fel másztam az ágyból s a fürdőbe mentem. Miután végeztem a dolgommal a szobámba sietve felkaptam magamra a ruhákat s le rohantam a konyhába ott meg ettem a reggelim. Gyors fogat mostam majd valahogy beállítottam a hajam. Az ajtóban fel húztam magamra a cipőt s a cuccaimat megfogva indultam ki a lakásból.-

-már épp a cég ajtaja előtt álltam mikor át gondoltam, hogy biztos akarom én ezt? De mikor bevillant a tegnapi kép Tae-vel kapcsolatban határozottan mentem be.-

•Bang PD: Honnan jöttél?
•Suga: Daegu-ból jöttem.
•Bang PD: Az elég messze van. Adok egy lakást itt Szöul-ban. Elég sokat fáradoztál ma. Gyere, megmutatom a lakást.
•Suga: Rendben. De ugye a cuccaimat elhozhatom?
•Bang PD: Majd elhozzák az őrök.
•Suga: Oh rendben. A lakcímem az ez. -elmondtam a lakcímem ahol lakok-
•Bang PD: Rendben.

-már épp a lakásban voltam és pakoltam mikor az egyik őr oda jött hozzám-
•Őr: Tessék. Ezt találtuk a lakásodban.
-nyújtott felém egy borítékot-
•Suga: Köszönöm.
-s ezzel elhagyta a lakást. Elég tetszetős volt a lakás. Mindent elpakoltam, de az a boríték még rám várt. Megfogva azt ültem le a kanapéra és kezdtem el kibontani. Egy levél volt benne. Elkezdtem olvasni.-

Kedves férjem!
Ezt a levelet már, akkor fogod olvasni mikor én már a föld alatt leszek. Ez a levél egy titkot őriz a fiúnkról, Suga-ról. A mi fiúnk különleges ló suttogó, ezért kérlek vegyél neki egy lovat vagy akár egy ménest. De viszont a másik titok Suga-ról az elég megrázó lehet, de nem mondhatod el a fiúnknak! Suga-nak Ginofóbiája van. A nőktől való félelme van. Engem is mindig el lökött magától és mindig mondta, hogy fél tőlem...mikor hozzá mertem érni mindig rohamot kapott és a kórházba kellett mindig vinni. Nem akartam, hogy Suga így éljen ezért lettem öngyilkos.
Érte lettem öngyilkos.
Szeretettel: Drága feleséged.

-a sorokat olvasva könnybe lábadt a szemem. Miattam ölte meg magát...valakinek ki kell beszélnem magam, de kinek? Gyors elővettem a telefonom és tárcsázni kezdtem Rosé-t. Egyből felvette és bele szólt-
•Rosé: Szia Suga! Mit szeretnél?
•Suga: Beszélni szeretnék veled....megadom a címem.
•Rosé: Rendben, siettek.