VANILLA | TaeGyu

15. - Bosszú

|BEOMGYU|

Újabb utazás várt ránk bár fogalmam sincs hogy merre tartottunk pontosan mert a lokációt én nem ismerem, Taehyun meg nem is nagyon szólt hozzám a tegnapi után.

Nem történt közöttünk semmi, mármint nem volt szex, helyette őt is sikerült megtámadnom így nyakán most ott virít a nagy kötés és szerencsénk van, hogy nem véreztettem ki. Ebből a szempontból meg is értem, hogy síri csendben utazunk, de attól még mondhatna valamit hogy ne unatkozzak, nem fogok újra nekiesni.

- Rossz előérzetem van... - Szólaltam fel amikor Taehyun lefordult egy föld útra és egy erdőn kezdtünk áthajtani, szemeimmel folyamatosan a környezetet figyelve, majd csak egy kis idő után fordultam felé. - Meg fogsz ölni a tegnapi miatt?

- Nem. - Részéről le is volt zárva ennyivel a beszélgetés, azonban nekem nem ilyen terveim voltak, így amennyire csak tudtam testemmel felé fordultam, majd egyik kezemet óvatosan a combjára csúsztattam és ott kezdtem el simogatni egyre fentebb haladva.

- Miért nem állsz inkább félre hogy szórakozhassunk egyet a hátsó ülésen? - Ajánlottam fel neki, de úgy tűnt nem érdekli sem az amit mondok sem az amit csinálok. - Haragszol rám hyung?

- Nem.

- Nekem nem úgy tűnik. - Fordultam el tőle teljesen, ő pedig csak jobban a gázra taposott ami miatt szinte ide-oda rázkódtam a kocsiban és meg kellett kapaszkodnom, hogy még véletlenül se fejeljem meg az ablakot amit egyszer így is majdnem sikerült összehoznom.

Nem tudom mi a problémája, de nem is kérdeztem rá, majd lenyugszik valamikor.

Az viszont meglepett, hogy az utunk egy hegyoldalon lévő házhoz vezetett, jobban mondva a ház magába a hegybe volt beleépítve ami bevallom tetszett, de elképzelni sem tudtam, hogy ki élhet itt vagy hogy miért jöttünk ide. Még most sem szóltam neki semmit, pedig már a kocsiból szálltunk ki, ő pedig igen gyanúsan méregette a többit ami itt volt.

Észrevettem hogy a levegőbe szagol és igyekszik rájönni kik lehetnek a plusz személyek, de nem érzett semmit. Tudom, mert én sem éreztem az illatokat pedig igen kifinomult szaglásom van.Nem olyan mint Soobin-nak, annyira nem érzem őket részletesen, de így legalább nem is vagyok rosszul tőlük.

Követtem az ajtóhoz ahová be is csengetett, majd nem sokkal később már hallani lehetett ahogy kinyílik és nem túl meglepő módon az apja jelent meg előttünk és invitált be. Taehyun megragadta a karomat és ő vitt beljebb, egy igen szúrós pillantást küldve apjának aki csak hamisan mosolygott ránk.

Odabent egy tágas nappali fogadott, na meg pár szempár. Chan, Yunho, Kai. Ebből kettőt megértek, de fogalmam sem volt hogy Yunho miért is van itt.

Rá nem számítottam.

- Te miért vagy itt? - Intéztem neki a kérdést, de még mielőtt válaszolhatott volna folytattam. - Őket megértem elvégre mind... Oh... - Álltam meg mondanivalómban, majd újra rá néztem és kissé felröhögtem. - Milyen ügyes! Nem gondoltam volna hogy közéjük tartozol, te lettél volna az utolsó tippem.

- Mindig is tudtam hogy szereted a meglepetéseket. - Mosolygott rám, míg Taehyun mellém lépett és alaposan végig mérte őket, mígnem tekintete megállapodott rajtam.

- Te akartad hogy mind itt legyünk, igaz?

- Hát persze hogy én! Tudnom kell hogy miért és hogyan kezdődött ez az egész, ezt pedig apád tudja a legjobban ugyebár. - Fordultam az említett férfi felé akinek az eddigi hamis mosolya most egyáltalán nem volt látható, helyette egy mániákus szempár nézett vissza rám. - Ugyan már, maga is tudta, hogy egyszer eljön ez a nap.