Valle dei sogni

1.fejezet

Kávés csészémmel a kezemben ülök le az íróasztalom elé. Nagyot kortyolok – amit később meg is bánok, hiszen forró,- kávémból majd az ecsetem veszem elő. A vászont ki bontom, lassan és óvatosan húzom le a fóliát, hogy ne sérüljön a felület. Ecsetem bevizezem, majd kötényemben letörlőm. Palettámba kék festéket nyomok, majd lassan – de annál magabiztosabban- felviszem a vászonra. Ahogy ecsetem érinti a felületet a szálak széthúzódnak, és festék ott marad. Kis idő elteltével fehér alapból kék lett. Vízbe teszem, újból az ecsetet majd rutinszerűen kötényemben törlöm. Mivel elég unalmas a hangulat ezért a rádió felé nyúlok, majd bekapcsolom. Mikor már a festéssel majdnem kész vagyok, rock stílusú zene szólal meg, dallama lágy és hangulatos.
Érdes hang szólal meg, a szöveg pedig így szól:
„Troppe notti stavo chiuso fuori
Mo li prendo a calci 'sti portoni
Sguardo in alto tipo scalatori
Quindi scusa mamma se sto sempre fuori ma ''

Telefonom elő veszem, majd az öcsikémnek írok, hiszen ő nagyon szereti a rock zenét. Vele mindig is jó volt a kapcsolatom, igazából nem, - én nem fogok hazudni- kis korunkban martuk-vertük egymást. Ha lehetett kerültük a másikat, már csak azért is, mert a rokonok, és a szülők, ismerőseik –akik azt hiszik ők a mintaszülők- mindig azt hajkurászták, hogy: '' Becsüld meg a másikat'' vagy '' Testvérek vagytok szeresétek egymást!'' És ehhez hasonló mondatokat kaptuk meg, nap, mint nap.
Ám de, apánk halála után kapcsolatunk nagyon meg erősödött. Rá jöttünk, hogy a testvér az, aki mindig melletted lesz –persze jobb esetben-.  És ez volt, ha jól számolom kilenc éve. Így huszonhárom évesen is azt gondolom, hogy kellettek azok a viták, kellettek, hogy meg értsük, semmi se lehet tökéletes. Egyik kapcsolat se indulhat zökkenő mentesen, egy-egy bukkanó, mindig lesz.

Gondolatmenetem, telefonom zavarta meg. Csak a főnök volt, holnap tízkor értekezlet. Miután festéssel végeztem, elmentem zuhanyozni majd, kettő pirítós mellett át néztem a holnapi anyagot. Körülbelül kilenc óra volt mikor nyugovóra tértem.

Reggel ébresztőmre ébredtem majd a konyhába indultam. Kávémat kortyolgattam, és a hibákat keresve ültem le a kanapéra és olvastam át újból az anyagot. ''Fő a tökéletesség" hangoztak el újból, és újból, anyám szavai. Miután az ellenőrzés ellenőrzésével, is végeztem. Ruhatárom felé vettem az irányt, egy fehér blúz, egy fekete farmer, aminek az alja nyitott, és egy szürke zakó. Na meg a bakancsom, kellettek a mai szettemhez. Ablakokat becsuktam, majd bakancsomat felvettem és már indultam is az irodába.

-Jó reggelt- köszöntem Mateonak majd leültem az asztalomhoz és a papírokat kezdtem átnézni.

-Jobbat- mondta majd szendvicsébe harapott.- Elvileg, Morrigan új információkat hoz. Valami...- nem tudta be fejezni, hiszen az említett nőszemély lépett ki liftből majd ment is a tárgyalóba. Mi pedig mint kutyák a gazdáját követtük.

-Na, szóval- csapott az asztalra- Mateo, Dabria, Esme, és Valentina. Ti maradjatok, többiek távozhatnak.- amint a mondatot befejezte, már ''rohantak'' is kifelé. – Nektek egy fontos dologban lesz részetek. Pontosabban kettő embernek- négyből csak kettő ember kaphatja meg ezt a munkát. Nyugi Dabria nyugi. – Minap az Eurovízió hogy is fogalmazzak,- gondolkodott el- ''főnökei'' - mutatott nyuszi füleket kezével. – Felkérték az irodánkat, hogy kettő ember képviselje, az interjún olasz országot- már-már ujjongtunk.- Viszont, annak a kettő embernek ki kell érdemelnie, titeket, a négy legjobb dolgozóinkat választottam ki, ezek pedig ti lennétek. Holnapra ötezer szavas fogalmazást, vagy le írást kell írni a bandáról. Akiknek a neve Maneskin. Most pedig távozhattok, a mai napon már nincs ezen kívül más dolgotok. Ha akartok haza is mehettek, ha ott egyszerűbb. Sziasztok!- köszönt el a főnök asszony.

Mentem a cuccomért, majd már mentem is volna haza, de előbb beugrottam a boltba, innivaló, kávé, parizer, zöldség, gyümölcs és stb.
Haza értem gyors ki pakoltam, főztem egy kávét, és csináltam spagettit, és már rohantam is az író asztalom elé. Miközben elfogyasztottam az ételt-, ami ebédnek nem mondható, de már reggelinek se-, a bandával készült interjúkat néztem. Közben jegyzeteltem. Pár zenéjükbe is bele hallgattam, mikor elindítottam a Zitti e buoni című számukat akkor eszméltem fel, hogy tegnap ez a zene ment- a sok közül- a rádióba. Mikor a jegyzettel végeztem lehetett kb. délután négy. Ami ahhoz képest, hogy több -vagy kevesebb-, mint tíz interjút néztem meg, és még kettő cigi szünetet is tartottam, elég jó idő. Ám, most szellőztetnem kell a fejemet, egy picit. Teraszra vittem magammal a jegyzettem és a laptopom. Majd el kezdtem írni a fogalmazást, leírást. Egy óra után már kint eléggé lehűlt a levegő. Úgyhogy beszaladtam egy pokrócért és egy meleg kávéért, hiszen tudtam –magamat ismerve- hogy nem mostanában fogok bemenni.
Este kilenc lehettet most is csak azért jöttem be. Mert már szinte leragadtak a szemeim. Zuhanyzóba lépve, ahogy a meleg víz, súrolta testemet, kész felüdülés volt. Kilépve a zuhany kabinból, megtörülköztem, majd bedőltem az ágyba. Nem kellett sok, már az igazak álmát aludtam. S tudtam, hogy holnap nagy nap lesz, mégis sikerült nyugodtan elaludnom.