𝐫𝐚𝐢𝐬𝐞 𝐲𝐨𝐮𝐫 𝐠𝐥𝐚𝐬𝐬 /𝚜𝚎𝚋𝚊𝚜𝚝𝚒𝚊𝚗 𝚜𝚝𝚊𝚗 𝚏𝚏./

Meglepetés!

Egy hangos dudaszó. Éppen a reggeli kávémat fogyasztottam, amikor történt. Itt van Anthony!

- Szia Isa! – köszönt mosolyogva, miközben a kocsija oldalát támasztotta.

- Szia Anthony! – fogadtam el az ölelését, majd kinyitotta előttem az ajtót én pedig beültem az anyósülésre.

- Na és paintball-oztál már valaha? – kérdezte tőlem a férfi, miközben kikanyarodott a főútra.

- Meg kell, hogy mondjam még nem. – nevettem el magam.

- Na hát akkor egál van, mert én sem. Viszont van egy kis meglepetésem. – nézett kicsit rám, majd tekintetét visszavezette az útra.

- Tényleg? Pedig utálom a meglepetéseket. – mosolyogtam rá, neki pedig nyelnie kellett egyet.

- Ezt szeretni fogod. – kacsintott rám.

Az út alatt rengeteget beszélgettünk és nevettünk. Komolyan, teljességben így képzeltem el ezt az embert. Laza egy óra kocsikázás után megérkeztünk egy eléggé romos épülethez, ahol két autó állt már.

- Végre ideértetek! – sétált felénk Jeremy. Igen, Jeremy Renner. Kicsit le is esett az állam.

- Nagy dugó volt haver. – kezelt le vele Mackie.

- Ugyan azon az úton jöttem. – kontrázott a férfi – Ismerd be, hogy csak később indultál el.

- Lehet. – zárta le a témát sofőröm.

- Isa, örülök, hogy újra látlak. – nyomott két puszit arcomra köszönésképpen.

- Én is nagyon. – mosolyogtam és végre elindultunk be az épületbe, ahol még nagyobb meglepetés fogadott. Az imádnivaló Paul Rudd mosolygott rám. Annyira megörültem neki, hogy azonnal hatalmas vigyor ült az arcomra.

- Isa! – ölelt meg Paul – Ugye leszel velem egy párban? – suttogta a fülembe közben, én pedig bólintottam – Köszönöm!

- Nem tesz semmit. – mosolyogtam.

- Na akkor kezdhetünk? – csapta össze kezeit Mackie, mire mindenki bólintott egyet.

- Isa, gyere gyorsan, el kell tűnni előlük! – rohant előttem Paul egy elég vaskos betonfal mögé.

- Fedezékben vagyunk. – sóhajtottam kifulladva. Nem kellett volna középiskolában elhanyagolni a tesit, talán jobban menne most. Na mindegy. ­

- Igen, de most le kéne őket lőnünk. Figyelj és gyere utánam. – gurult át a tömb mögül egy másik mögé. Pontosabban gurult volna, ha nem áll meg a kettő között és nem lövi le Jeremy.

- Most komolyan, Rudd? – kérdeztem suttogva, de aztán el is nevettem magam.

- Nem tehetek róla, nem láttam. – dobta el magát a földön.

- Gyere Mackie, szerintem mindjárt nyerünk, ha Isa is meg lesz. – kiabált visszafordulva Jeremy, amit én ki is használtam. Kibiztosítottam a fegyveremet és szabályosan hátba lőttem a férfit, mire a még mindig földön fekvő Paul hangosan kezdett nevetni.

- Ez az Isa!

- Na Isa, akkor egy az egy ellen. – vigyorgott rám Anthony.

- Rajtam nem múlik! – vágtam neki vissza és ismét kibiztosítottam a fegyvert. Visszabújtam a fal mögé és csak a férfi lábai kopogását hallgattam. Amikor közel volt elindultam a vastag betonfal mentén Mackie mögé férkőztem és elsütöttem a puskát, ami a férfi fenekét találta el. Lehet, hogy direkt.