Rick Catboy és Fehérlófia - Az Évezred Háborúja

5.fejezet:ŰrGunyacsáp és Gumivitamin

Vártak, vártak, de nem történt semmi. Hiába álltak ott még mindig traumatizáltan, várva egy következő akadályra, csak egy kósza űrilégy zizegését hallották.  El is feledkeztek róla hogy nekik tulajdonképpen most egymással kéne nagyban hadakozni, egymás fütykösét fagyasztgatni. Csak nézték egymást mint borjú a nagy faszt.  Kezdett kicsit kínos lenni a szituáció, főleg hogy Feherlofia még mindig fagyott himpilimpivel állt ott, egyre kényelmetlenemmben tűnő állóhelyzetben. Végül Cqtboy Rick megszólalt: "Hallod-e,,,...akkor te..homokozó vagy?"
"Jaj ne" gondolta feherlofia" hiszen feleségem van, mit fog szólni az asszony ha kiderül?"
"Én? Miket gondolsz kutya? Olyat kapsz kettéhasadsz!"
Viszont catboy Rick pontosan tudta miket gondol. Hogyan máshogy lehetne megmagyarázni a James Charles Napos esetet? Leleplezte magát, tudta, hogy ő is felrobbanna. Ne kerülgesd a forró kását, Fehérlófia. Vagy mondjam úgy, a meleg kását,...,?,??
(Bocsánat abbahagyom)
Fehérlófia nagy bőszen tagadja, de tudja, hiába, leleplezte magát.
"Hát jólvan, vállalom homokozó vagyok, de büszke és magyar amíg élek!"
"Ok"- hagyta annyiban Catboy Rick, de mi tagadás, legmélyen valahol örült a hírnek. Maga se tudta megmagyarázni miért, hiszen nem tetszett neki Fehérlofia! Az nem is opció, mert hát mégis csak ősellenségek!
Valami nem volt rendben. Nem voltak mérgesek egymásra. Mostmár nem akarta Rick különböző golyószorongató kínzó találmányait tesztelni rajta, legalábbis nem égett a vágytól. Biztos azok az új macskafülek az okai, gondolta, mit is várt a Tescótól. De akármi is volt az ok, csak nézték egymást mint valami hülyegyerekek. Romantikus hülyegyerekek...
Ez így maradt volna hogyha nem éreznek egy hatalmas csápot a hátukon hirtelen. Mielőtt felfoghatták volna mi történt,  egy kopár, piros földön találták magukat. Körülnéztek, sehol semmi a láthatáron, csupán valami rikító kékség. Egy ház? Egy hegy? Nem tudták még eldönteni. Bár meglehetősen valószínűtlen hogy egy hatalmas kék hegy virít egy ilyen táj közepén. Mindenütt csak sivárság és kráterek. Itt ott zöld csápos gumivitaminok rohangáltak, vigyázni kellett, hogy nehogy rájuk lépj. Dehát azok csak egy helyen vannak, ütött egyszerre mindkettőjükbe a felismerés;

A Marson vannak.

"De mégis mi jó pék pikulájáért, dik?" Értetlenkedett Fehérlófia. "Előszőr is, milyen ember fia hozott ide minket?"
Ez a kérdés meg is válaszolódott, ahogy hátrafordultak. ŰrGunyacsáp, ŰrTunyacsáp ikertestvére aki sima Tunyacsáp unokatestvére, amint ezt mindenki tudja.
Mondjuk, azt, hogy pontosan mit is csinált az űrben már kevesen tudták. Az a hiedelem járta, hogy esténként fülsiketítően klarinétozik és ez az egyetlen életcélja. Bizonyíték nemigen van, dehát senki nem kérdőjelezte meg a babonát egyéb tipp híján. Rick ránézett az órájára. Este 8 körül járt már, klarinét pedig sehol. Na, ezért nem lehet a szóbeszédeknek hinni, zsörtölődött magában, de hát akkor mit akar? ŰrGunyacsáp el is tűnt mielőtt megkérdezhették volna. Hát ez nem lehet igaz. Most pedig mit csináljanak? Mi a tescós lóparizert keresnek a Marson? Ez a titokzatos lény talán a halálukat akarja és ez az utolsó 5 percük. Viszont egyenlőre semmi veszélyes nem volt a láthatáron és nem nagyon tűnt úgy mintha a halál kerülgetné őket. Jobb ötlet híján egymásra néztek és elindultak a titokzatos kékség irányába. Ahogy közeledtek, elakadt a lélegzetük. Bár az alak még kissé kivehetlen volt, enyhén hamis éneklést hallottak meg olyan frekvencián, hogy a denevérek is megirígylik: "...legyen hÓóÓ,  legyĘn hÓõØÓÕō..."