ahogy megláttam hogy Minho hivott
gyorsan újra hívtam de már nem vette fellementem reggelizni és miközbe magamba tömtem a kaját Minho újra hivott
gyorsan a telefonhoz nyúltam
-minho hol vagy,minden rendben?hallani szeretném a hangodat.-a szemeim könnyeztek
-sajnálom sungie....de szakítanunk kell, bocsánat.-a hangján hallatszódott hogy sír
mikor meghallotam nem tudtam meg enni a kajám többi részét
sirtam egész nap nem szerettem volna ki menni a házból
nem tudtam mit csináljak.
azt mondtad hogy SOHA nem hagysz el....mi történt?
~Minho Szemszöge~
itt vagyok bezárva a szobámba londonba
anyám bezárt ide és éheztetett
azért jöttem ki mert úgy volt hogy apukám rosszul van ès valakinek vigyáznia kell rá
de mikor beértem a szobámba anyámmal találtam magam szembe
kiabált és vert engem majd kiment és bezárt,azóta csak azzal a szobalánnyal találkoztam aki a kaját hozza nekem
ugy érzem soha többé nem láthatom jisungot
a telefonom anyámnál van csak addig adta oda míg telefonálok
egyre rosszabul éreztem magam itt de kikell valahogy inenn szabadulnom , nem szeretnék tovább itt maradni
általában a testőrök félkettőkor ebédelnek
akkor lehetséges hogy kitudom magam cseszni az ablakból mivel az is levan lakatolvaaz ablakom elött szerencsére egy fa helyezkedik el
vártam fél kettőre , addig pár cuccomat össze pakoltam a táskámba , megpróbáltam fent maradni mivel nem sokat tudok aludni esténként
egész végig unatkoztam míg fél kettőre nem mutatott az óra , hallotam a trappolásokat lefele
az ágyam felett a polcon volt egy egész furcsa szobor szerűség ami anyukámnak nagyon fontos volt szóval csak azért is azt hasznàltam hogy szét törtjem az ablakot
kitörtem az ablakot ám ezt még magdi nèni is meghallja alaskábol , így a testőrök is meghalloták , lemásztam a fárol és a testőrök futottak utánam mint az állat
mikor lemaradtak én egy sikátorba mentem be ők meg még mindig a masik úton haladtak
már nem követtek . messzeb mentem majd kerestem egy utca sarkába egy taxit
meg is állt eggy, a repülő térhez irányitottam, meg is érkeztünk így kiszálltam és bementem
a következő járat 2 óra mulva lessz, addig veszek magamnak kaját és ajándékot sungie-nak
elmúlt két óra és felszálltam a gépre majd elindultunk, melletem egy röttyedt seggű néni ült
oda értünk és gyorsan kifutottam
onanntól márcsak futottam Sungie házához miközbe egy fal mőgé álltam inkább
jeongin és jisung beszélgetett.. amit meg is néztem
jeongin közelebb ment jisunghoz aki hátrált de jeongin a derekánál fogva közelebb húzta
és megakarta csókólnide jisung eltolta magátol
-jeongin..bocsi de én még mindig..
-még mindig Minhot szereted? aki ott hagyott téged ?-meg voltak az okai neki Jeongin..
jeongin szorosan a karját szotitotta de nem akartam már tovább nézni
oda léptem és le szedtem Jeongin kezét Jisungról
-Minho?..
ESTÁS LEYENDO
𝑁𝑒𝑣𝑒𝑟 [ᴍɪɴsᴜɴɢ]♡︎
Fanfic"azt mondad hogy soha nem engedsz el...mi történt..?? "sajnálom.." 𝙉𝙚𝙢 𝙡𝙚𝙨𝙨𝙯 𝙘𝙨𝙤𝙙𝙖́𝙡𝙖𝙩𝙤𝙨 𝙢𝙞𝙫𝙚𝙡 𝙚𝙯 𝙖𝙯 𝙚𝙡𝙨𝙤̋ 𝙛𝙖𝙣𝙛𝙞𝙘𝙩𝙞𝙤𝙣 𝙖𝙢𝙞𝙩 𝙞𝙧𝙤𝙠 𝙀𝙣𝙚𝙢𝙞𝙚𝙨 𝙩𝙤 𝙡𝙤𝙫𝙚𝙨 𝙠𝙞𝙣𝙙𝙖 𝙩𝙝𝙞𝙣𝙜 ( ˘ ³˘)♥