Amikor felébredtem egy fa alatt voltam mi egy dombon volt.
"Hol vagyok?-keltem fel
"Nem kell félni nem bántalak,,- mondta egy szőke fiú
"Te ki vagy?,,-kérdeztem
"Armin Arlert és te?,,
"(I/n),,- mondtam, valamiért úgy éreztem bízhatok benne .
"Szép neved van. Itt élsz a közelben ,mert még sohasem láttalak ezelőtt.,,
"Igen itt lakom a közelben de én nem a városban élek.,,
"Ha nem?,,-kérdezte értetlenül
"Én az erdőben élek egy faházban.,,
"Hú már értem mit kerestél az erdőben egyedül egy magas fán.,,
"Igen ,,-kuncogtam-" Gyere megmutatom.,,-azzal kézen fogtam a fiút és befutottam az erdőbe a fához ahol lakom.
"Én nem látok házat?-mondta a fiú mire én megint felnevettem
"Én nem a földön élek ha nem fen a fán.,,-mutattam fel egy fára meghúztam egy kötelet és a magasból egy kötéllétra estt le.
Láttam ,hogy megrémült mikor meglátta a hosszú létrát ami felvisz az otthonomba ezen megint felkuncogtam.
"Nem kell félni sokszor használtam, amíg nem találtam egy furcsa ruhát. De ha annyira félsz akkor megyek először.,- valamennyire megnyugodott de láttam a szemében a félelmet ezért elindultam abban reménykedve, hogy rájön nem veszélyes és nem fog meghalni.Hála az égnek pont. ez történt először lassan majd biztosan mászott fel.
"Sikerült fel jutottál!,,-ujjongtam
"Igen tényleg sikerült! nem HALTAM meg!- mondta boldogan
Egy 5 percig ott örülünk, amíg meglátta a házam belsejét.(Mindenki úgy képzelje el a házat ahogyan szeretné.)
"Te komolyan itt laksz?!-Mondta csodálkozva
"Igen. Nem tetszik,,-mondtam szomorkásan
"De, hogy nem! Arra értettem, hogy lakhatsz egy ilyen szép házban. A szüleid nagyon nagyon dolgoztak ezzel a házzal.,,
"A szüleim elhagytak engem még kiskoromban. Ezt én egyedül építettem.,,-mondtam szomorkásan.
"oh én sajnálom. Nem akartam felhozni egy múltbéli rossz emléket.,,
"Nem már nem igazán fáj ezen ne ostorozd magad. Inkább örülök, hogy így lett mert lehet ha nem hagytak volna el akkor nem találkoztunk volna.,,-mondtam próbálva elterelni dolgot
"Apropó találkozás mikor leestél elém akkor elégé megsérült a bordád legaláb 2 eltört. Ha nem bánnod megnézhetem még egyszer, hogy kell e még most kezelni vagy ráér?,,
"Persze.,,-Eszembe jutott mikor leestem a fáról. Nem hiszem, hogy csak 2 bordám tört el.
"ö...ez furcsa.,,
"Mi történt?,,-kérdeztem
"A bordád...olyan mint ha meg sem sérült volna...,,-mondta hitetlenkedve.
"Mi az, hogy olyan mint ha MEG SEM SÉRÜLT VOLNA?!,,-mondtam én is kiakadva-"Éreztem, hogy jó pár bordám eltört te is mondtad, hogy 2 bordám már eltört !,,
"Igen mert igy is volt furcsa. Olyan minta képes lennél regenerálni magad.,,
"Persze mindig ilyen voltam a karcolásaimmal is este megvágtam magam reggelre meggyógyult így megy ez nem?,,
"Nem ha este megvágod magad az reggelre is ott marad.,,
"Az nem lehet, hogy ilyenre képes más is csak ritkább az ilyesmi?,,-kérdeztem reménykedve
"Meg lehet.,,-gondolkodott Armin-''Lehet van ilyen de én nem tudok erről. Van egy barátom akinek az apja orvos ő egyben tudós is lehet, hogy ő tud segíteni.,,
"Még több ember?! Mi van ha megtámadnak? Mi van ha elrabolnak? Mi van ha nem szeretnek? Ha nem akarnak egyszerűen látni?-megilyedtem az emberek hallatán. Mindig mikor az emberek jutottak eszembe akkor a szüleim és mindig az képzeltem, hogy olyanok mint ők elhagynak mint a szüleim.
"Hé jól vagy?,,-zökkentet ki Armin a gondolataimból-"Ha nem akarsz el menni nem kell. Majd én megyek egyedül.,,
"Nem, nem ,nem megyek csak nem voltam emberek között már rég sőt te vagy az első ember akivel találkoztam és félek, hogy a többi ember olyanok mint a szüleim és és...,,
"Nem lesz baj mert velem leszel. Sőt be mutatlak a többi barátaimnak Erennek és Mikasának nagyon kedvesek és hasonlóak mint én. Nem lesz baj. Bízol bennem?,,
"Igen,,-mondtam félve
"Akkor holnap ide jövök érted de nekem most mennem kell már biztos várnak. Akkor holnap! Szia!,,-majd elfutott.
"Holnap elmegyek az emberek közé olyanok mint én. Nem lesz semi baj Armin velem lesz. Új embereket ismerek meg akik olyanok mint Armin. Biztos kedvesek és nem akarnak semi rosszat velem csak én vagyok ilyen. ,,-próbáltam magam nyugtatni de nem igazán jött be sőt a végén már izgatott voltam de annyira, hogy alig bírtam aludni. Azért remélem nem lesz baj holnap nem szeretnék bajba kerülni. A legjobb az első benyomás úgy hogy próbáljunk meg egy olyan ruhát fel venni ami más pucosabb embereknek van. De előbb elmegyek aludni mert már nagyon fáradt vagyok!
____(a/n)___
Na végre be fejeztem a fejezetet. Nem volt sok időm mert hát iskola és 1 hónapja töltöttem le a Genshin Imacktett és hát fel szeretném hozni magam jelenleg 25 szintű vagyok na mind1 már gondolkodom a kövi részen köszönöm az edigi embereknek akik elolvasták a helyesírási hibákért előre is bocsi
YOU ARE READING
A második gerinc. (Eren x Olvasó)
Random(y/n) kis korában elhagyták a szülei. Az indokot nem értette mért csak emlék foszlányok marattak meg neki. De még azok is azt mutatták h szerették. Ám nem azért hagyták hátra a lányt mert nem szerették.....
