|| Soukoku jegyzetek ||

- 2 -

15 évesen olyan volt, mint egy borsó. Vagy valami csípős paprika. Persze olyan ami nagyon nagyon pici és aranyos. Sokszor piszkáltam a törpét a magasságával, és mindig pattogott hogy majd megnő. És vajon mi történt ezután? Nem nőtt semmit, csak a kínos kalapja emel rajta pár centit.

Chuuyának mindig jó illata volt, de kegyetlenül összefújta magát mindennel, amihez még egy kis alkohol, különösen bor illata párosodott.

Szépek a szemeit. Ha a szemei a tenger, én
belefulladok a tengerbe.
Az én szemem a sár. Akkor a víz ölje meg, fullassza meg a sarat, áztassa el addig, amíg a saját saras pocsolyájában, a saját mocsokjában meg nem fullad.

Gyűlölt. Én akkor is szerettem amikor részegen összehányta a padlót. Én akkor is szerettem, amikor közölte, hogy tulajdonképpen csak azért nem öl meg, mert azzal szívességet tenne. Akkor is szerettem, amikor otthagytam.
Aznap este értesültem arról, hogy Chuuya nem jelentkezik. Mori hívott fel.
Rögtön tudtam, hogy hol lehet. Amikor oda értem aludt. Kegyetlenül részeg volt.
Miattam? Hát persze.
Vagy mégsem? Vagyok akkor hatással egy olyanra, mint Chuuya? Miattam félholtra issza magát? Nem. Nem tudom.

A telefonja be volt kapcsolva, több üzenetet is küldött nekem, de végül egyik sem ért célba. Az utolsó mondata félbe volt hagyva.
Kipirult arccal reszketett. Rá tettem a kabátomat.
Legyen ez az egyetlen dolog, amit magam után hagyok. A lehetőség az övé, hogy mit kezd vele.

-Dazai Osamu

———————————————————————
Nos, megírtam a 2. reszt is. Tulajdonképp elég hamar végeztem vele, és szerintem nem is lett olyan rossz. Ez a rész az előző "folytatása", szóval ki teszem az előző kép folytatását. Most jelenleg egy különkiadás félén ötletek, meglátjuk mi lesz belőle.

:3