|| Soukoku jegyzetek ||

- 4-

A késő éjszakai levegő. A csillagok, az alig fel-fel villanó pontok az égen. A felhők, melyek eltakarták őket, melyek árnyékolták a holdat olykor. Chuuya kint állt és a csillagokat nézte. Éreztem. Éreztem hogy nyomja valami a lelkét. A sok kimondatlan szó, a sok elfojtott felém irányuló kurvaanyázás. Tudtam hogy ott lapul benne a harag, és a bűntudat. Sokszor éreztem hogy bántani akar, és tudna is bántani, mert hagynám neki. De egy részem mindig is fogja tudni, hogy Nakahara Chuuya sosem akarna sebet ejteni bennem. Sérteget. De nem akar rosszat. Talán szeret. Azt hiszem, sosem tudom meg.

Nem hiszem hogy segíthetnék a helyzetén, nem bánok jól a szavakkal. Vagyis inkább ha csak Chuuyáról van szó. Mögé léptem és egyik kezemmel finoman megérintettem a haja, majd az arca vonalát, s végül lefelé haladva a kezemmel magamhoz húztam. Nem lökött el, de éreztem a testén hogy megfeszült. Gondolkozott rajta, hogy megkérdőjelezze a tettem, de végül nem tette. Hagyta hogy a karom biztonságot nyújtson számára, ha már történetesen az én számomra nem nyújt védelmet.

Ott álltunk szorosan ölelkezve a csípős éjjeli levegőn, a csillagok alatt, a sok sok hamis, be nem teljesülő vággyal a szívünkben. Nem tudom, mit jelent valamit igazán szeretni, de ezt a definíciót valahol Chuuya köré tudnám építeni. Szerintem szeretem, legalábbis úgy szeretem, ahogy egy ember szerethet valakit. Nem csak a szívemmel, hanem a lelkemmel is.

-Dazai Osamu

———————————————————————————
csumi, elég régen írtam utoljára, de egy könyv kiolvasása felbátorított, és a legutobbi irasom ota nem is voltam jelen wattpadon, meg a bsdtől is eltávolodtam, viszont pár pozitív visszajelzés és az olvasók száma elég volt, hogy újra alkossak valamit. nem mondom "visszatérésnek", de előfordulhatnak ehhez hasonló rövidebb szösszentek. Ez egy vázlat ugymond, amit konkretan 5 perce irtam, de muszaj valamit kiraknom, mardos a kivancsisag hogy mi lesz belole ;)