Harapok egyet sonkás szendvicsemből, majd az asztalon rezgő mobilomra nézek.
Baby, baby love me,
Baby, baby love me.
Kezembe veszem, és megnézem a kijelzőt.
Ismeretlen szám.
Baby, baby I love your eyes,
Baby, baby I love your neck.
Lenyelem a számban tartott falatot.
Baby, baby I love your lips,
Baby, baby I love your hair.
Elhúzom a kis zöld nyilat.
"Haló?" megtörlöm a szám, körmömmel a falapon dobolok.
"Khm, szia" felvonom a szemöldököm.
"Miben segíthetek?" a kellemes hang tulajdonosa felkuncog.
"Van eladó kotonod? Használt is jó" hangosan nevetni kezd. Megforgatom zöldeskék szemeimet.
"Ha ha, nagyon vicces" morgom.
Telefonbetyárok.
"Mennyire régi?" tovább nevet.
Oké, megértem, én is voltam tizenkettő, kipróbáltam ezt-azt és már tudom, mi is olyan idegesítő ebben.
"Figyelj, vágom, hogy anyucitól telefont kaptál karácsonyra, meg minden, de ez gáz, kisfiam"
"Hallod, Harry, ez valami nyanya" eltátom a szám.
"Hé, húsz vagyok!" lassan felállok.
"Én huszonkettő"
Oh, igen.
"Van fantáziád"
"Nem hiszed el?"
Halkan felnevetek. Most komolyan azon veszekszem vele, hogy hány éves? Nem hiszem el.
"Nem vagy több tizennégynél"
"Bebizonyítsam?"
"Nem szükséges. Próbálkozzatok valaki másnál"
Kinyomom a készüléket, és ledobom a kanapéra. Lassan elfogyasztom a megkezdett tízóraimat, aztán az emeletre sétálok. Felveszek egy fekete cicanadrágot és egy farmeringet, belebújok converse cipőmbe és átsétálok a fürdőszobába. Felkötöm világosbarna, tű egyenes hajamat, majd egy fekete napszemüveg felhejezése után elhagyom a házat.
Kezemben csilingel egyet a telefonom.
Ismeretlen feladó: 'Honnan veszed, hogy nem vagyok huszonkettő?'
Visszafogom nevetésemet.
Zyre: 'Huszonkét évesen telefonbetyárkodsz? Xx'
Nagyfiú: 'És ha igen?'
Zyre: 'Az gáz'
Nagyfiú: 'Londoni vagy?'
Zyre: 'Eltaláltad'
Nagyfiú: 'Hol vagy most?'
Zyre: 'Miért érdekel?'
Nagyfiú: 'Tudod hol van a Sentely Park?'
Felemelem a fejem.
Zyre: 'Pont ott vagyok'
Nagyfiú: 'Ne bassz'
Zyre: 'Hm?'
Nagyfiú: 'Miben vagy?'
Zyre: 'Ruhában'
Nagyfiú: '...'
Zyre: 'Fekete nadrág, farmering, napszemüveg'
Nagyfiú: 'Látlak'
Zyre: 'Hm?'
A következő pillanatban megjelenik előttem a zöld nyilacska. Elhúzom.
"Igen, nagyfiú?" leülök egy padra és az elsétáló embereket nézem. Tőlem nem messze egy srác ál, kezében telefon és engem néz. Oh.
"Látlak"
"Azthiszem én is téged" intek. Vissza int.
"Oda megyek"
"Látom, hogy jössz"
Kinyomja, és egy másodperccel később már előttem áll. Woa, ezt nem hittem volna. Ez egy átlagos napnak indult. Erre itt áll előttem egy valóságos félisten; fekete haj, barna szemek, borostás arc, magas és fekete pólóján keresztül kidudorodnak karizmai. Azyre, ma van a szerencse napod.
"Nyanya" bólint felém, ahogy felnézek rá.
"Nagyfiú"
"Ne hívj így!" leül mellém. "Zayn vagyok"
"Ismerős vagy nekem" lehúzom a napszemüvegem.
"Igen, megmondhatod a neved" reszelős hangon felnevet.
"Láthattalak már valahol?"
"Újságokban, tévében, a neten" sorolja.
"Hm" megtámasztom az állam.
"Mindig ennyit hümmögsz? Inkább áruld el a neved"
"Azyre. De csak Zyre, ha lehet" tüzetesen végigmegyek az arca vonalain. "One Direction!" csapok a térdemre. "Te vagy az-az arab csávó, ugye?"
"Sssss!" kezét ajkamra tapasztja. "Ne ordíts!"
"Jo vau, vde le au tenere a samr vag mejalom" motyogom összehúzott szemöldökkel.
Elengedi az arcom.
"Jó csaj vagy"
"El kéne olvadnom?"
"Így szokás" megvonja a vállát és hátra dől.
"Gonosz kis hagyománytörő leszek" mosolygom.
"Hm"
Nézzük az élénk táruló hatalmas fákat, és én halálra unom magam.
"Mit csinálsz itt
?"
"Boltba indultam"
"Aha. Most elképzeltem, ahogy a nagy Zayn Malik sétálgat a sorok között" kuncogok.
"Miért olyan nagy dolog ez? Ember vagyok, és vásárolni járok"
"Mit akartál venni?"
"Kihallgatsz?"
"Ja"
Rám mered. Csodaszép barna szeme van.
"Sört"
"Hm"
"Elkísérsz?"
"Félsz, hogy letámadnak a rajongóid?"
"Nem"
"Akkor menj egyedül"
"Cipellek a hátamon"
"Mehetünk"
