Miután Mátét visszautasította szerelme, magába zuhant. Rossz kedve volt, nap, mint nap, ám a lány mégsem hagyta el. Ugyanúgy barátok maradtak, Máté még ezután is szerelmes volta a lányba, s szerelme egyre erősebb és erősebb lett. Még mindig együtt voltak, mindig együtt lógtak, együtt mentek mindenhova, szinte szétválaszthatalanok lettek. Egyre több közös élményt gyártottak, majd Máté másodjára is erőt vett magán, majd elmondta a lánynak mit érez. Elmondta neki, hogy már egy ideje szereti, többet szeretne, mint barátság, mert fülig szerelmes lett a lányba. De Gabi megint visszautasította Mátét, mert ő sajnos nem vonzódott a fiúhoz, a lány nem vette komolyan Máté érzéseit, nem gondolt bele, hogy a Máté ténylegesen, teljes szívéből szereti, és megtenne érte mindent. Habár ugyanúgy együtt lógtak, Máté elkezdte rosszul érezni magát, mert a lány nem veszi komolyan a szerelmét. A kollégium előtt, az iskolában, a városban sétálva lógtak együtt, hülyéskedtek, nevetgéltek folyamatosan. A lány folyamat mosolygott, és Máté is vele mosolygott. A fiú bárhol volt, csak a lányra gondolt, nagyon másra nem is tudott koncentrálni, csak arra, hogy milyen jó lenne, ha együtt lennének, fogná a kezét, ölelné, csókolná. 10. osztályban, karácsony körül Máté unokahúga beszélni kezdett a Gabival, beszéltek az iskoláról, mindenről, hülyéskedtek. A fiúra terelődött a téma, Gabi elmesélte, hogy Máté azt mondta, hogy szereti a lányt, majd Máté unokahúga odafordult Gabihoz. ,,Nem gondolod, hogy a Máté tényleg komolyan gondolja azt amit mond? Nem gondolod, hogy tényleg beléd esett, és teljes szívéből szeret?" kérdezte Máté unokahúga. Gabi elgondolkozott ezen, a nap hátralévő részében ezen kattogott az agya. Ahogy gondolkozott, rá kellett jönnie, hogy ő is szereti a Mátét.
YOU ARE READING
Küzdj érte!
Teen FictionA 9. sztály mindenkinek nehéz, beilleszkedni egy teljesen új közösségbe, ahol szinte senkit nem ismersz, és ez az az év, ami a legstresszesebb. Ha találsz egy barátot, akkor az kész csoda, nem akarod majd elengedni, teljesen mindegy mennyire bánt me...