-Kicsim gyere már, a többiek rég a kocsiban ülnek!-ordított anyám.
-Megyek már.-kaptam fel a táskámat az ágyról majd sietősen ballagtam le az előszobába felvenni a cipőmet. Lent anyám szokásos szidalmazását kaptam.
-Mindig rád kell várni Vivi, elkészülhetnél egyszer időben is!
-Mostmár csak rád várunk.-vágtam vissza és léptem ki az ajtón.
A kocsiban halk zene szólt, öcsém a meséket nézte nevelőapám telefonján. Anya néha megkérdezte hogy izgulok-e amire bólintottam. Szerintem látható volt rajtam, mert remegett a kezem és teljesen ki voltam pirulva. Hogy miért? Éppen Pestre tartunk a TV2 székházba. Nagy rajongója vagyok a Sztárban Sztár Leszek! című műsornak és Hadas Alfrédnak főként. Anyukám elkisér hogy ne legyek ott egyedül. Nevelőapám meg öcsémmel marad otthon, csak elvisznek minket. Nagyon vártam már ezt a napot és végre eljött.
Mikor meguntam a zenét amit a családom többi tagja hallgat, elővettem a fülesemet és benyomtam egy random zenét. Az a furcsa ebben a rajongásban Alfréd iránt, hogy a zenéit egyáltalán nem hallgatom, hanem csak a személyisége és a megjelenése miatt szeretem annyira. Az elején nem szerettem, de valahogy elragadott magával.
Kicsikét elálmosodtam és természetesen el is aludtam. Mikor felébredtem már Pesten voltunk. Egyre hevesebben kezdett el verni a szívem. Nagyon izgultam már.
2021.11.16.
YOU ARE READING
Fagyos pillanatkép | H.A. |
Fanfiction"Nem szóltunk egymáshoz aznap. Rideg tekintettel nézte ahogy főzöm a vacsorát. Meguntam hogy síri csönd van és csak a víz forrását lehet hallani, ezért megszólaltam. -Meddig fogjuk még ezt csinálni? Mindketten tudjuk hogy vágyunk egymásra. -Te kezdt...
