A mosolygós gyilkos - Gyilkolás, halál és egyéb hobbik

Egy szörnyű vég

Vízcseppek hullottak a földre... a néma csenden kívül csak ennyi hallatszott. Egy vasajtó nyílott. Egy ember rettegve hallotta az ajtónyílást és a lépteket.
- Henry... itt az idő.
- Gazdám... hová megyünk? - bújt Zac lábához Henry, mint egy kivert kutya tele hegekkel és megcsonkítva.
- Meglátogatjuk Edwardot.

Reggel 8 óra:
- Arthur! Megvan hol lehet Zac?
- Igen! De sokan őrzik, valószínüleg nem akarja hogy oda bárki is bemenjen...
- Rendben, köszönöm...
- Uram!... - egy női hang szólt
- Ki maga?
- Szeretnék önnel beszélni... fontos.
- Gyorsan mert sietek!
- Attól tartok le kell ülnie...
- Billy hozz teát a hölgynek!
Elég fiatal nő volt. 20-30 év közötti. Díszes ruhája elázott az esőben.
- Edward magát átverték... A maga hőse Zac... Egy embertelen szörnyeteg...
- Attól hogy megölt pár embert, nem az.
- Félreért... Amikor kislány voltam, olyan 14 körüli, sok szörnyűséget csinált...
- Mégis mit?
- Én és sok más lány és hölgy voltunk a rabjai... ha az nem lenne elég hogy elrabolt minket még szexuálisan bántalmazott is... volt akit csak erőszakkal lefogott... azok voltak a szerencsésebbek...
- Mégis miről beszél maga?...
- Kihúzgálta a fogaimat hogy ne tudjam megharapni... akit nem bírt lefogni.... annak leamputálta a végtagjait és miután végzett csak felakasztotta egy fogasra őket mint egy bábut és infúzióval táplálta hogy meg ne haljon....
Kegyelemből úgy fojtottuk meg őket míg ő aludt... de ezért korbáccsal vert minket...
- MIT HORD ITT ÖSSZE?!
A nő heves zokogásba tört ki.
- Az igazat mondom...
- Akkor mégis hogy jutott ki ha ez igaz?
- Amikor elfoglalt lett az embereire hagyott minket, viszont ők részegesek és hiszékenyek...
- Azt akarja mondani, hogy az ember akit csodálok, és megmentette az életemet... ilyesmit tett?
- Igen. - azzal a nő fejbe lőtte magát, mert nem tudott együtt élni a tudattal, amit ott látott.
Edward teljesen kétségbeesett.
- ARTHUR! A nő a kezembe nyomta ezt a címet mielőtt megölte magát. Nézz el oda... mi a kurva élet van ott!

Dél:
- Eysan.. apád meglett és Zac is, találkozok vele, jössz?
- Nem! Felejtsd el!
- Nem akarod úgy látni apádat ugye...
- Akármit is tett, ő az apám.
- Rendben...

Este 6:
- Zac!
- Edwaard! Szervusz fiam! Hogy vagy?
- Ezt inkább én kérdezném... eltűnsz és nem is szólsz.
- Csak csináltam egy házi állatot. - Henry ott csúszott a lábánál a sárban láncra verve.
- Nem túlzás?
- Ugyan ugyan! Ez csak az amit érdemel!
- Menjünk... együnk valamit!

Zac és Edward átbeszélték a történteket és az üzleteket. Hosszas beszélgetés és italozás után elfáradtak.

Éjfél:
- Nos fiam.. én hazamegyek pihenek!
- Elkísérlek öreg.
Hosszas séta után elértek egy temetőhöz.
- Zac, gyere át a temetőn, erre rövidebb.
- Jó ötlet, legalább megnézem anyám sírját!
Köd szállt alá míg sétálgattak, az öreg kicsit részeg volt, pontosan nem tudta hol járnak. Aztán észrevette hogy egyedül maradt.
- Hey Edward! Itt vagy fiam?
Egy pisztoly dördült. Henryt agyonlőtte Edward.
- Mit csinálsz?!
- Zac! Te embertelen szörnyeteg vagy! Nem vagy való erre a világra!
- Miket hordasz össze?!
- Emlékezz mit tettél azokkal a nőkkel és kislányokkal!!
- Te ezt honnan tudod?!
A ködből előtört Edward és belelökte Zacet egy koporsóba amiben egy kevés sósav volt előkészítve. A zacskó kipukkadt és elkezdte marni a hátát Zacnek.
- Eltemetlek, és veled együtt az összes bűnödet és rám rótt terheket! A sebed el fog fertőződni, mert élve temetlek el!
- EDWAAAAARD!!!
Edward emberei előjöttek a sírok mögül és leszegelték a koporsót majd betemették földdel.
- Égj a pokolban Zac!!
A föld mélyéről csak az Edward nevet kiáltó Zac hangja hallatszott. Zac keserves kínok közepette halt meg.

Pár évvel később Edward és Eysan összeházasodtak és lett 2 gyermekük. London egyik legmeghatározóbb személyisége lett Edward. Miután segített felszámolni minden bűnszervezetet Angliában, kitüntetést kapott a királytól.
Ám a bűnt gyökerestől nem lehet kiirtani, így sok dolga lesz még a jövőben Edwardnak...