A mosolygós gyilkos - Gyilkolás, halál és egyéb hobbik

Patt helyzet

- Ted... tisztában vagy azzal mit tettél?
- Henry úr...
- Ne urazz itt nekem! Van róla fogalmad mibe került nekem elintézni, hogy a te műved ne jusson ki abból a teremből?!
- Megértem uram, és sajnálom, de átvertek!
- Nem érdekel! Még eldöntöm mi legyen veled. Vigyétek!
Tedet elvitték Henry emberei.
- Ali... mozgásba kellene hozni a dolgokat, mert kezdenek elfajulni.
- Mire gondolsz pontosan?
- Információim szerint Eysannal van jóban mostanság, hozd ide őt kérlek. Egyelőre ennyi, a továbbiakat majd megbeszéljük.
Zac és Edward eközben az győzelmüket ünnepelték.
- Szép volt fiam! Hogyan pattant ez ki a fejedből?
- A bosszú mindig édes öreg, szerelemben és háborúban mindent szabad, ezért korlátok sincsenek. Jut eszembe szerelem, rég láttam Eysant. Neki is meg kellene köszönni a segítséget.
- Akkor eredj fiam! Menj csak!
- Rendben, de előbb beugrom anyámhoz, elmesélem neki is.
...
- Anyám! Szia!
- Ó Edward, úgy örülök neked! Miújság?
- Képzeld... nagyon csúnyán alávágtuk a fát Henry alá...
Elmesélte mi történt.
- Fiam, ez szép és jó, de mikor lesz ennek vége? Mikor jössz haza? - könnybe lábadt a szeme - annyira rossz egyedül...
- Anyám... - magához ölelte - nemsokára vége. Henry még lélegzik. Ha már nem teszi, akkor hazajövök hozzád ígérem!
- De szerinted ez jó dolog?! Mire jó ez? Nem gondolod, hogy másokat is veszélybe sodorsz? Engem, Zacet, Eysant de legfőképp magadat...
- Próbálok helyesen cselekedni, anyám, de már nem olyan könnyű, mint régen. Amikor együtt voltunk, tisztában voltam azzal, mi helyes, és mi nem az. Most viszont egyszerűen nem érzem... minden zavaros körülöttem: hogy kit szeressek, hogy kit gyűlöljek és miért, vagy éppen kiben bízzak? Nem tudom eldönteni. Helyesen szeretnék cselekedni, de mi a helyes? Már nem úgy látom a dolgokat, ahogy te tanítottad nekem.
- Fiam... A háborúban és a szerelemben két dolgot soha ne szégyellj: lőni és szeretni. A háborúban két dolgot sose akarj megérteni: hogy mit teszel, és hogy a másik mit tesz. Végül a háborúban és a szerelemben nincs menekülő útvonal, nem tűnhetsz el. De arra figyelj, hogy bármilyen közel vagyunk a célhoz, sohasem biztos, hogy megérkezünk. A lehetetlennek iszonyatos ára van. Ha pedig egy bosszú lehetetlen, annak az az ára, hogy többé nem térhetünk haza.
- Nem akarlak újra elveszíteni!
- Akkor fejezd be és gyere haza!
- Nem tehetem, apám emléke miatt! Most elmegyek, de legközelebb úgy jövök haza, hogy itt is maradok.
Eközben Eysant elrángatta Henry magához és faggatni kezdte.
- Hogyan került be Edward a személyzet közé?!
- Ezt honnan tudnám? Kérdezd meg Tedet...
- Ne szemtelenkedj! Tudom hogy te voltál!
- Honnan tudhatnád? Te mindent tudsz mindenkiről, akkor bizonyítsd be hogy én voltam.
- Edward majd elmondja...
Henry felhívta Edwardot
- Edward... Eysan jól van?
- Henry?... mire célzol?
- Csak azért kérdem, mert ha hiányozna, akkor nálam megtalálod.
- Nálam pedig a bálról készült video felvételt.
- Szóval mégis csak van módja hogy kikerüljön az incidens. Találkozzunk! Ha garantálod, hogy átadod és nem készítettél másolatot akkor visszakapod Eysant. Remélem vagy ennyire úriember, hogy állod a szavad.
- Rendben van. Találkozzunk egy óra múlva abban a kis kávézóban a hotel mellett.
- Rendben, ott várunk.