Bárcsak minden más lenne. (Draco Malfoy fanfiction) +18 (Befejezett)

Part 11

Így hát boldogan indultam el a nagyterem felé Dracohoz. Viszont útközben egy nem kivánatos személy utam állta.

-Mit akarsz Potter?-kérdeztem karba tett kézzel

-Na azért nem kell ilyen bunkónak lenni-mondta száját lebigyesztve 

O hogy rohadna le a szád te,gondoltam

-Ha jól emlékszem te küldtél el engem és hogy nem is akarsz látni. Másrészről meg  megátkoztad Dracot. És nem emlékezett rám-mondtam nagyon dühösen

-De él nem? Akkor meg mi van?-mondta-Vagy már együtt is vagytok?-kérdezte

-Na ehhez végképp nincs közöd-mondtam és kerültem volna ki hogy menjek már de neki láthatólag más terve volt

-Ne gondold hogy csak úgy engedem hogy szabadon legyetek boldogok. Meg fogom keseríteni minden egyes pillanatotokat-mondta élesen a szemembe nézve majd mint aki jól végezte dolgát tovább állt.

Erről szóljak Darconak? Nem szólok úgy se tesz semmit,remélem. Majd pedig tovább mentem úticélom felé. Majd mikor megláttam Dracot rögtön elmosolyodtam.

-Szia szívem-köszönt majd megölelt én pedig rögtön biztonságba éreztem magam.

-Szia-mondtam boldogan

-Akkor készen állsz hogy megtudják?-kérdezte 

-Igen készen állok. Veled mindenre-mondtam és megcsókoltam

Majd kézen ragadott és bementünk a nagyterembe ahol persze minden szempár minket kémlelt. Draco láthatta rajtam idegességem és biztatóan megszorította a kezem amit egy mosollyal viszonoztam.

Majd mire végre helyet foglaltunk és elkezdtünk falatozni. Láttam közbe hogy az emberek minket kémlelnek de próbáltam kizárni és Dracora öszpontosítani. Ami kicsit nehéz volt mert éreztem hogy valaki már nagyon régóta néz így hát oda fordultam majd azt láttam hogy a Golden Trio összes tagja engem méreget.

Feléjük néztem már én is rendesen és álltam pillanntásukat főleg Potterét aki úgy nézett mint ha épp megölni készülne. De Hermione is élesen méregetett. Ő miért? De mér Ron is. Jézusom úgy érzem ez az év tele lesz gondokkal és nem is éreztem rosszul...

-Minden oké drágám?-kérdezte Draco ezzel abba hagytam a golden trion való agyalást

-Igen minden-mondtam-Akkor most azonnal menjek fel hozzád?-kérdeztem mosolyogva

-Igen most,a közelségedet akarom érezni-mondta aranyosan majd vissza fordult ételéhez

Miután végeztünk mentünk is már.

-Akkor össze pakolok pár holmit és oda megyek hozzád. Megpróbálok nem feltünő lenni-mondtam neki

-Rendben de siess!-mondta majd egy csókot nyomott az arcomra és el is ment. Én is indultam volna amikor valaki megszólított.

-Hé te!-mondta Hermione. Mit akar?

-Igen?-kérdeztem felé fordulva

-Te most Dracoval együtt vagy?-kérdezte kimérten

Nem tetszett a hangsúlya az meg főleg nem hogy a magánéletemről kérdezősködik

-Már megbocsáss de ehhez semmi közöd amúgy meg láttad a nagyterembe,nem?-kérdeztem

-Igaz is. Csak szólni akartam hogy egy ideig én is voltam Draco barátnője-mondta nagyon fenn hordva az orrát. Szakadna le...

Nem lepődtem meg hisz emlékszem arra az időre.

-Igen emlékszem. Akkor csaptad ki a hisztit mert egy napon nem mondta legalább 5 alakalommal hogy szeret.-idéztem fel és jót nevettem rajta

-Ez egyáltalán nem nevetséges. És nem így történt de honann is tudhatnád,mindegy.-mondta-Azért jöttem igazából hogy elmondjam Draco rohadtul nem szeret téged. Ő engem szeret csak most össze van zavarodva. És mivel én is szeretem őt idők kérdése és vissza jön hozzám. Ja ennyit akartam-mondta majd elviharzott otthagyva gondolataimmal.

Majd csak lesokolódva álltam,teljesen félre ismertem Grangert...