With And Without You /SZÜNETELTETVE/

4. rész

"Fogd be"

Utolsó óra után minden diák fáradtan, mégis jókedvűen, mosolyogva hagyta el a tantermét, engem és osztálytársaimat kivéve.

Mindenki az első szünetben lerendezett folyosói jelenetről beszélt. Egyre többen néztek rám furcsa szemmel. Ayumit szintén megbámulták, miután a veszekedés során az én pártomat fogta.

Magyarán, az első benyomás elég pocsékra sikeredett.

Naoki hamar végzett a pakolással, majd szélsebesen kiviharzott a teremből Norieval a nyomában, aki úgy tapadt rá, mint holmi pióca.

A legvégén már csak Ayumi és én maradtunk. Együtt sétáltunk ki a folyosóra, aztán le a lépcsőn, egészen a kijáratig.

- Nos... - kezdtük egyszerre, majd elnevettük magunkat.

- Kezdd te - mondtam illedelmesen.

- Köszi - hálálkodott Ayumi.

- Szóval... Ne haragudj, amiért bajba kevertelek... Az én hibám volt... Nem kellett volna beleszólnom... Úgyhogy... Sajnálom... - mondta szomorú hangon.

Fekete szemeim elkerekedtek. Nekidőltem az iskolakapunak, vettem egy mély levegőt, s a lány szemébe néztem.

- Ne beszélj már ilyen baromságokat... - kiáltottam fel ingerülten.

- Ehhez az egészhez semmi közöd, nem miattad történt... Nem te tehetsz róla... Csak simán forrófejű vagyok... Ennyi... - próbáltam vigasztalni.

- Hát... Jó... Ha te mondod... - törődött bele Ayumi, bár a szíve mélyén akkor is saját magát hibáztatta a történtek miatt.

- Tényleg semmi baj. De ne haragudj, most mennem kell. Még elugrom cigiért, utána húzok haza. Öhm... Annyit még, hogy... Megadod a telefonszámodat...? Akkor bármikor elérlek, és te is engem... - tettem hozzá félénken, már szinte dadogva.

- Persze - válaszolta a kicsit jobb kedvű lány.

Villámgyorsan felírta a számát egy darab papírra, s a kezembe nyomta.

- Akkor megyek, nem is zavarlak tovább - mondta végül mosolyogva és elindult egy szemben parkoló fehér autó felé.

- Rendben, akkor szia! - kiabáltam az egyre távolodó Ayumi után.

Ayumi beszállt az autóba, onnan integetett vissza, miközben elhaladtak mellettem.

Elmosolyodtam, rántottam egyet a vállamon és sarkon fordultam.

Előkotortam fekete fülhallgatómat, bedugtam a telefonomba, elindítottam kedvenc, Thunderous c. számomat és a legközelebbi buszmegálló felé sétáltam.

Cipőm megint kezdett átázni, ezért óvatosan lépkedtem, kerülve a hatalmas hókupacokat és mocskos pocsolyákat.

Hamar elértem az úticélomat, ám ekkor valami olyasmi történt, amire egyáltalán nem számítottam.

Nem voltam egyedül. Valaki már állt a buszmegállóban. Közelebbről is szemügyre vettem az illetőt és rádöbbentem, hogy az előttem álló személy nem más, mint az az utálatos, nagyképű osztálytársam, Naoki, akivel a legkevésbé se szerettem volna találkozni.