Mikor haza futotam,nem tudom mit is éreztem. Megkönnyebültem,de valahogy még mindig fájt. De elkezdtem gondolkozni,hogy miért fájt nekem hogy Kuroo megcsalt. Nem az fájt hogy lefeküdt mással...Jo ez faszság persze hogy saz is fáj ,inkább folyt volna ki a szeme mikor rá nézett arra a ribancra. De nem ez fájt a legjobban , emiadt nem akartam volna öngyilkos lenni. Inkább az fájt ,hogy biztam benne,hogy neki adtam mindenem.Hogy csalódtam,kurva nagyot. Ezt senki nem tudná ennél szebben megfogalmazni. Átverve éreztem magam és szánalmasan. Borzalmas volt, nem akarom megint ezt az érzést. De viszont szeretem. És félek ha hagyom menni nem csak benne hanem magamban is csalódom. Nem akarom el engedni. De nem vagyok boldog. Kuroo elérte hogy jol vagyok ,csak nem boldog. Bonyolult ez az egész. Fogalmam sincsen hogyan tovább....
Kuroo szemszöge...........
Hee??Most mi történt? Most utál vagy szeret? Én nem vágom. Ez a női logika eszem megáll. De valahogy nem ugy néz rám mindt ezelött. Kerüli a szemkontektust.Alig bírtam a szemébe nézni,de nem csillog úgy ahogy ezelött? Vajon tényleg szeret? A furcsa gondolkozás közepedte eszembe jutott ,hogy rendebn bocsánatot kértem a megcsalós dolog miadt. De nem kérdeztem mit érez.Persze megértem hogy szarul van,de mégsem kérdeztem meg. Nem akarom hogy azt iggye hogy nem érdekel mi van vele.Félek tovább rontottam a helyzeten. Hogy leetek ekkora barom.Mi az hogy ő meg Bokuto jezusom en nem vagyok normális.Bocsánatatot kell kérnem. De elrohant.Most menjek oda hozzá?Mindegy már nem érdekel hogyan de vele akarok lenni,és bocsánatot kérni.
