Amit ott áttam az bele égett a retinámba.Kuroo szó szerint majd fel falt egy nálam 1 évvel idősebbet.Csak lesokkoltan néztem az egészet.Az után követtem őket egy szobáig.3 percet halgatóztam hátha csak félre értettem a dolgot vagy valami.De nem.Annyira fájt az egész,de csak eggyetlen könycsepp jött ki a szememből.Pedig nagyon szerettem volna sírni.Ki mentem,csak mentem a saját fejem után és képtelen voltam vissza nézni.A szívemhez szorított kezemmel sétáltam végig . El értem egy hídhoz . Annyira meg akartam tenni.Nagyon fájt.Égeteő érzés volt.Fizikailag éreztem ahogy darabokra hullik a szívem.Nem akartam ezt a fájdalmat.Már felmásztam a híd szélére , lesz ami lesz. Vagy meghalunk vagy nem , már nem számít. Már épp ugrottam volna amikor oda éert a megmentő.
-(neved) te mit akarsz csinálni azonnal gyere le.-kiabált le Hinata.-Mi történt ,hogy véget vetnél az életednek.Gondoltál másra is?Például rám,Kenmára vagy legalább a szerelmedre Kuroora.
A szívem be nyilalt valami ezért oda kaptam.Le segített a híd párkányárol.Meg kérdezte mi történt hogy ennyire össze törtem.El meséltem neki az egészet.Ki kerekedett szemekkel nézett rám.Magához ölelet és végre tudtam sírni amitől megnyugodtam egy kicsit.Aztán haza kísért és velem virasztott egész éjjel.Én csak arra tudtam gondolni ,hogy milesz ha megint meglátom.Féltem,féltem a fájdalomtól féltem attol is hogy elsírom magam ha meglátom,vagy rosszabb.Minden elkerülhetetlen hisz a padtársam,ezéert egy hétig ithon akartam maradni.Így is történt megnyugodtam egy cseppet,de a fájdalom nem mult el csak már megszoktam.
