1. rész - A szélhámos szörnyvadász

29 1 0
                                    

Moroha egy ismeretlen helyen tért magához. – Hol vagyok? – nézett körbe meglepetten, miközben maga mögé nézve egy vörösen izzó fát pillantott meg. – Hmm...Ezek szerint Towa és Setsuna igyekezete ellenére az a sötét papnő átküldött valami portálon – próbálta felidézni a közelmúlt eseményeit. Ahogy gondolkodott, a messzeségben tábortűz fényét vette észre. Elindult a fény irányába, és ahogy közelebb ért, három alakot fedezett fel a tűz körül, tőlük nem messze pedig egy megrakott szekeret. Ahogy közeledett feléjük, egyikük – egy szakállas alak - felállt, és kezét az övébe dugott csatabárdjának markolatára tette. Moroha óvatosabban ugyan, de még közelebb ment, mire a társaság egyik tagja megszólalt: - Mi járatban vagy errefelé az éjszaka közepén, idegen?

- Hát...Csak egy eltévedt fejvadász vagyok – válaszolt Moroha.

- Méghogy te? Fejvadász?! Ne nevettess kölyök – röhögött fel a szakállas fickó.

- Nem vicceltem. Ha csatlakozhatok hozzátok, bebizonyítom. Viszont éhes vagyok, és a nyilaim is elfogytak – mondta Moroha.

- Azon úgy 15 orenért cserébe tudok segíteni – válaszolta a társaság másik tagja – vélhetően egy kereskedő.

- Hát... - kotorászott zavartan a zsebében Moroha, de csak egy érmét talált, ami szemmel láthatóan nem nyerte el a kereskedő tetszését.

- Ha valóban fejvadász vagy, a szolgálataidért cserébe velünk tarthatsz – mondta a kereskedő. A hársvölgyi fegyverkovácsnak viszek alapanyagot, és a kiégett romok környékén előfordulhat pár szörny.

- Rendben, megegyeztünk – mondta Moroha és csatlakozott a társasághoz. A vacsora elfogyasztását követően nyugovóra tértek. Az éjszaka közepén Moroha felkelt és – mivel eszében sem volt szörnyekre vadászni egy ismeretlen vidéken – az éj leple alatt kizsebelte a társaság mindhárom tagját, és egyikük lovát elkötve tovább állt. Másnap reggel a három tagú társaság egyik társuk szitkozódására ébredt: - Az az átkozott kölyök elvitte a lovamat és az összes pénzünket! – tajtékzott a dühtől.

- Ha engem kérdezel, Zigrin, nem juthatott messzire, biztos az egyik közeli fogadóba ment – mondta a kereskedő másik kísérője.

Fogadó a keresztútnál, 2 nappal később

Aznap kora délelőtt egy lovas ért a fogadóhoz. Miután kikötötte a lovát, a bejárat felé vette az irányt. – 50 oren egy baziliszkuszért...Nevetséges...Ennyiből még a páncélomat se tudom megjavíttatni. Remélem, Ciri több szerencsével jár – füstölgött magában a lovas, miközben a bejárat melletti hirdetőtáblán egy felhívásra lett figyelmes, mely szerint Hollószirt környékén egy királygriff garázdálkodik, és 200 novigradi korona jár a szörny levadászásáért. Ahogy belépett az ajtón, a fogadós pultjától nem messze lévő asztaltól ismerős hang ütötte meg a fülét:

- Nem hiszek a szememnek! Ríviai Geralt, ezer éve nem láttalak!

- Yarpen Zigrin, mi szél hozott errefelé? – viszonozta Geralt régi barátja köszöntését, majd miután a fogadóstól kért kenyeret sült hússal és egy korsó mahakami mézsört, csatlakozott Zigrinék asztaltársaságához, és barátja unszolására beszállt a következő gwent játszmába. – Kérdésedre válaszolva, Geralt – kezdett bele a mesélésbe Zigrin – egyik társammal egy kereskedőt kísértünk Hársvölgybe, amikor egyik este egy piros ruhás, magát fejvadásznak mondó kölyök csatlakozott hozzánk. Már az elején gyanús volt, amikor nem tudott fizetni, de a megbízónk megengedte, hogy velünk tartson, mondván, jól jön plusz egy kard a szörnyek ellen. Reggelre az a kis taknyos kizsebelt minket, ráadásul a lovamat is elvitte. Már több kereskedőt is átvert, de ha egyszer elkapom...

- Ugyan Zigrin, szerintem már rég messze jár...A pénzedet meg a lovad sose látod viszont – mondta Geralt, és folytatták a gwentet. Miután Geralt elfogyasztotta az ételt és a korsónyi mézsört, útnak indult Hollószirt felé, nem is sejtve, hogy a szélhámos szörnyvadász szintén a királygriff fejére pályázik. Moroha ugyanis kerülővel ugyan, de szintén a felhívás miatt indult Hollószirt felé. Moroha pár nap lovaglás után el is érte Hollószirtet, és bizony a királygriffet se kellett sokáig keresnie, ugyanis a szörny épp a falu külterületén keresett prédát. A királygriff is észrevette a váratlan látogatót, és fülsüketítő vijjogással indult meg újdonsült prédája felé.

- Vörös sárkányhullám! – kiáltotta Moroha miután elővette kardját, ám a királygriff Moroha legnagyobb meglepetésére méretéhez képest meglehetősen gyors volt, és kitért a sárkány alakú energiahullám elől. Ezután a szörny egyetlen karomcsapással eltörte Moroha kardját, de úgy, hogy annak használója métereke repült hátra. – A fene...De gyors ez a dög – kelt fel Moroha, miközben a Vasromboló lélekrablót bevetve próbálta a királygriff újabb támadását hárítani.

Eközben Geralt is közel járt már, és messziről látta és hallotta a küzdelmet.

- Nocsak, hisz ez a szélhámos szörnyvadász, aki kizsebelte Zigrinéket – ismerte fel a királygriffel hadakozó személyt Geralt, majd vágtára ösztökélte lovát, mert látta, hogy rossz fordulatot vesz a küzdelem. Moroha ugyanis sikertelenül próbálkozott a királygriff támadását hárítani, így a bestia karmai mély sebet vágtak a karjára. A királygriff támadni készült, Geralt azonban leugrott a nyeregből és odakiáltott a feltápászkodni készülő Morohának: - Feküdj, kölyök! – majd egy Aard jellel földre kényszerítette a levegőből lecsapó szörnyeteget.

- Ne avatkozz bele, vénember – dohogott Moroha, mikor meglátta a fölé magasodó witcher jégfehér haját.

- Maradj veszteg, kölyök! Közel sincs még vége – mondta a fehérhajú, majd a hátán lévő kardok közül előhúzta az egyiket. Ahogy kihúzta a hüvelyből, a penge sárgán izzani kezdett. A királygriff ismét támadott, Geralt pedig újabb Aard jellel kibillentette az egyensúlyából, majd egy jól irányzott csapással mély vágást ejtett a bestia szárnyán. Ezután Geralt könnyűszerrel végzett a szörnyeteggel, majd a sebesült, félig ájult Morohára vetett egy pillantást.

- A francba...Túl súlyosak a sérülései, normál ellátás mellett nem élné túl. Remélem, nem hal bele – azzal a nyeregtáskájából kivett egy vörös folyadékkal teli fiolát, és a tartalmából pár cseppet Moroha szájába csöppentett. Miután megkapta a fizetséget a királygriffért, a szélhámos szörnyvadászt a helyi javasasszony gondjaira bízta, ő maga pedig a helyi fogadóban pihente ki a harc fáradalmait.  

Két szörnyvadász nem fér meg egy kocsmábanWhere stories live. Discover now