Másnap reggel Geralt a javasasszony kunyhója felé vette az irányt, ahol Moroha lábadozott az előzőnapi harcot követően. Amikor Geralt belépett a kunyhóba, a javasasszony nyers modorral fogadta: - Veszélyes dolgot tettél, a főzeteitek halálosak az emberek számára.
- Ha nem adtam volna neki pár csepp Fecske főzetet, meghalt volna mielőtt ideérek vele! – vágott vissza Geralt. Egyikük sem tudta, hogy a szélhámos szörnyvadász épp a kettejük civakodását hallgatja.
Az ébredező Moroha félálomban figyelte a witcher és a javasasszony közti veszekedést, a fehérhajú férfi viselkedése emlékeztette őt valakire.
- Hogy kerültem ide? – nézett körbe Moroha.
- Én hoztalak ide, miután alaposan helybenhagyott egy királygriff – válaszolt Geralt.
- Az a dög eltörte a kardomat...bosszankodott Moroha, majd a karján éktelenkedő sebhelyre nézett. – Aztán jött egy fehérhajú fickó – minimum félig, ha nem egészen szellem lehetett – és elintézte a szörnyet.
- Nem tudom, honnan jöttél, kölyök, vagy miféle szerzet vagy, de örülj, hogy egyáltalán élsz. A kardod legyen a legkisebb gondod – morogta Geralt. A Fecske főzet, amiből kaptál az emberek számára halálos. - És sem félig, sem egészen nem vagyok szellem, ebben biztos lehetsz – nézett rá Geralt szúrós tekintettel.
- Pedig a hajad és a szemed az ellenkezőjét bizonyítja – állapította meg Moroha.
- Hát...kölyök, ha hiszed, ha nem, nem szellem vagyok, hanem witcher, és alapvetően a királygriff levadászására szólt a megbízásom, nem szélhámos szörnyvadászok megmentésére – válaszolta idegesen Geralt.
- Kikérem magamnak, nem vagyok szélhámos, vénember! – duzzogott Moroha.
- Na idefigyelj kölyök. Először is: a harcstílusodból ítélve még egy nekkerrel se tudnál elbánni, nemhogy királygriffel. Másodszor: Ez a vénember akadályozta meg, hogy szörnyeledelként végezd és van nevem is – Geralt – mutatkozott be a witcher.
- Én Moroha vagyok, és mi az a witcher? – hangzott a válasz.
- Röviden, a witcherek kifejezetten szörnyvadászatra szakosodott harcosok. De mostmár mennem kell, mert találkozóm van a társammal. Egy jó tanács: a továbbiakban valami kevésbé veszélyes hivatással próbálkozz, Moroha – mondta Geralt, és távozott a javasasszony kunyhójából. Ezt követően Moroha is útnak indult, közben Geralt tanácsán gondolkodott, de elvetette a kevésbé veszélyes hivatás ötletét. Ciri eközben a Feketeág nevű faluban várta Geraltot újabb megbízással. A helyiek szerint ugyanis furcsa dolgok történnek a Farkasok tisztása körüli erdőben. Röviddel a faluba érkezése után Geralt találkozott is Cirivel, és a kapott információk alapján el is kezdték a kérdezősködést a falusiak körében. Moroha eközben talált egy viseletes kardot, és kénytelen-kelletlen felcsatolta. Nem sokkal később egy táborhelyet talált, és mivel elhagyatottnak tűnt, gondolta, összeszedi, ami használható. Így is tett, épp a tegezét töltötte fel, amikor a föld alól előmászva 2-3 kb. 1 méter magasságú szörny támadt rá. Csontsoványak voltak, kezükön-lábukon 4-4 hegyes karomban végződő ujjakkal.
- Vasromboló lélekrabló! – kiáltotta Moroha, és rövidesen végzett a szörnyekkel. Pár pillanattal később egy bandita sétált oda hozzá, aki eddig a közeli bokrok egyikéből figyelte a táborukat kifosztó Morohát.
- Szép munka, kölyök, jól elbántál ezekkel a szörnyekkel – mondta a bandita.
- Hát, végül is szörnyvadász vagyok – mosolygott Moroha. Erre a bandita bajsza alatt sunyi vigyor jelent meg.
YOU ARE READING
Két szörnyvadász nem fér meg egy kocsmában
FanfictionEgy balul sikerült küldetést követően Inuyasha lánya, Moroha átkerül Velenbe. Vajon hogy boldogul egy szellemekre szakosodott szörnyvadász olyan lényekkel és küldetésekkel, amelyek egy tapasztalt witchernek rutinfeladatnak számítanak? Hogy hogyan...