Az én gondolataim

Minden csak látszat

    Hányszor halljuk azt, hogy nem a külső számít? Hogy légy önmagad, úgy vagy jó, ahogy megszülettél. Fogadd el a tested olyannak, amilyen. Rengetegszer elhangzanak ezek a mondatok, más-más formában, hogy aztán ott visszhangozzanak fejünkben, és mi azt mondogatjuk, hogy önmagunkat adjuk, mi ilyenek vagyunk, közben pedig saját magunk is becsapjuk.

    Egyes újságok egymástól teljesen eltérő dolgokat közölnek. Egyik oldalon az áll, hogyan fogadd el magad, a következő oldalakon pedig diétás, fogyókúrás, és szépítkezéssel kapcsolatos cikkek, hirdetések, tanácsok foglalnak helyet. Ez egy kicsit paradox, de az adott termékeket forgalmazó cégeknek ez jelenti az üzletet.

    Megfigyeltem, hogy az emberre akkor is hatással vannak ezek a dolgok, ha nem olvas újságot, vagy interneten cikkeket, sőt, még tévét sem néz. Az esetre egy árufeltöltő ismerősöm hívta fel a figyelmem. Ő egész nap az áruk között van, és sok mindennek elolvassa a leírását, sőt, van, aminek utána is néz. Ebből kifolyólag rengeteg olyan dolgot megvett már, amire igazából nem is volt szüksége, de jókat olvasott róla, egy vevő ajánlotta neki, vagy épp hívogató volt a csomagolása.

    Azok a kollégái, akik más részlegen dolgoznak, például áruátvétel vagy iroda, azok kevesebbet találkoznak az árukkal, és kevesebbet is vásárolnak abban az üzletben. Azok, akik a vevőszolgálaton dolgoznak, kevesebbet vásárolnak, mint akik a vásárlótérben dolgoznak, és azok, akik irodai részen dolgoznak, és szinte semennyit nem érintkeznek az árukkal, kevesebbet vásárolnak, mint a vevőszolgálaton dolgozók.

    Ennek hatására az, aki legalul van és a legrosszabb fizetést kapja, többet költ a kelleténél, aki pedig legfelül van, és a legtöbbet keresi, szinte semmit nem hagy ott feleslegesen.

    Ennél jobban nem mennék bele abba, hogy hogyan adják el az árut a cégek. Mert ez az írás nem erről szól, hanem arról, hogy mindent csak a külsőért teszünk. Az említett ismerősöm révén nekem is volt alkalmam megismerni az üzletet, ahol kaphatók ténylegesen hasznos dolgok, de rengeteg felesleges is. Néhány alkalom után kezdtem észrevenni, hogy olyan cikkeket is megnézek, amikre nekem még semmi szükségem, ilyen például a porcerősítő, vagy a fiatalító. A porcerősítő és porcépítő, egy bizonyos kor felett hasznos tud lenni, de a fiatalító dolgoknak semmi értelmét nem látom.

    A mai társadalomban mindenki posztol, megosztja a napi tevékenységét, mintha az olyan fontos lenne. Régen a sztárok voltak azok, akik rajongóiknak szánt kedvességből, vagy épp a rajongói tábor megtartása végett, néha elmondtak magukról néhány érdekességet az újságíróknak, akik aztán azt közzétették. Manapság mindenki sztár akar lenni. Egyik híresség megmutatta mi van a táskájában, erre jöttek a „Mi van a táskámban" videók. Egy híresség közzéteszi mit szokott enni, vagy épp mivel tölti a napját, erre a többi ember követi őt. Ha egy hírességről van szó, talán még van, akit érdekelnek ezek a dolgok, még ha értelme nincs is sok, de egy közember napi rutinja senkit se érdekel.

    A hétköznapi emberek olyanná akarnak válni, mint a sztárok, akik fiatalító kúrákon esnek át, mivel szükségük van rá, hogy megtarthassák a rajongói tábort, az állásuk, a hírnevük, a megszokott kényelmes, pénzes életük. A hétköznapi embernek erre semmi szüksége. Mert aki nem fogad el olyannak, amilyen vagy, az nem igaz barát. Nem, itt most nem a modorra gondolok. Néha én is viselkedem gorombán, meggondolatlanul, de ezen tudok változtatni. És ha egy rossz szavam miatt elítélnek, akkor tényleg érdemes elgondolkodnom, hogy mi is az igazi ok. De a külsőm sosem érdekelt. Ha olykor mégis amiatt ítéltek el, az nekem nem számított. Ez nem azt jelenti, hogy ápolatlan vagyok. Rendszeresen tisztálkodom, a ruháim is tiszták, használok dezodort, minden reggel fogat mosok és fésülködöm. Nem hordok szakadt vagy elnyűtt ruhákat, amikről azt gondolhatnák, hogy rendetlen vagyok. Elismerem, nem tudok valami szépen öltözködni. Nincs érzékem hozzá, milyen ruhadarab mihez illik, de amit felveszek, az mindig tiszta, és jó állapotú.