Kék tűz

2. Nem akarok hős lenni!

„Emlékesztek arra amit legutóbb mondtam? Arra hogy nem tudtam magam hová tenni? El mondom nektek az okát. Nincs bennem túl sok empátia...ember felé. Állatok felé érzek de emberek felé nem...ilyen egy hős? Nem. Fel áldozni magam vagy a legközelebb állót emberi életekért? Nevetségesnek tartom! Sőt! Nincs olyan ember akiért az életem kockára tenném...ha meg is mentem a nyomorultat nekem mi hasznom lesz belőle? Semmi. A kisebb hősök szarul keresnek mindenki szarik a fejükre. Rossz ember lennék emiatt?”

Be érve a zajos iskolába Alex egyből a szekrénye felé ment amit az őt zaklatók már diadalmasan őriztek. „Hős képző mi?”
-Szia szar zsák!
-Sziasztok...
-Pár napig nem voltál így unatkoztunk!
-Nagyon tudom sajnálni...
-Még flegmázik a kis gyökér!
-VERJÜK LAPOSRA! -A 2 srác már mentek is volna neki de Alex mögül kék lángok csaptak fel. -Uhm...ez Dabi...futás! -A 2 srác el is iramodtak.
-Dabi? -Motyogta Alex majd hátra fordulva látta meg a már zsebre tett kézzel álló fiút.
-Szia. Alex. -Mondta ki mért hangon.
-Sz-szia...-A fiatal ezúttal már félt. Tőle azóta tart mióta meg látta. Már hallott róla de még sose találkozott vele a legutóbbi esettig.
-Ez a kár térítésed! -Egy borítékot nyújtott felé.
-Köszi...-El véve be is süllyesztette a táskája rejtekébe.
-Akkor szia! -Már sarkon fordulva indult is tovább. Órák után Alex szokás szerint rohant volna haza de szerencsétlensége miatt neki ment Dabinak. Ahogy nyomódott bele arca a fiú hátába szinte le lassult az idő. Alex lélekbe már készült a verésre mikor is meg érezte azt az isteni parfüm illatot.  Nagyon kellemes volt. Annyira, hogy észre se vette azt ahogy még mindig arca Dabi hátának van nyomódva.
-Hmm? -Válla felett rá pillantott a fiúra. -Alex?
-D-Dabi! -Szinte hátra ugrott.-B-bocsi nem akartam!
- Semmi baj. Nem történt semmi. -Fordult vissza. „Ennyi? Nem történt semmi?” A fiatalabb meg lepődött a másik reakcióján. Folytatta volna az útját ha Dabi nem szólítja meg. -Alex?
-I-igen?
-Nem bántottak?
-Nem....-Ezen még inkább le döbbent.
-Jólvan. Akkor vigyáz magadra.
-J-joh...-El hűlve sétált tovább. „Miért érdekelte?” Nem sokkal a sulitól egy erős ütést érzett a hátán amitől lépett párat előre. -ÁÁÁHHH!
-Pöcs fej most szét verünk! -A fenyegetés után Alex nem tétovázott csak rohanni kezdett mint az örült. De nem haza hanem a suli felé ami meg is lepte. Dabi ahogy ki fordult az utcára a pár sráccal ismét a testébe landolt Al. Most viszont a fiú mellkasába épült ami miatt el vörösödött.
-Um...hallod...nem haragszom de az nem azt jelenti hogy csinálhatsz rendszert a belém csapódásokból! >.>
-T-tényleg sajnálom...
-Ott a buz...-Dabi fel nézett és fel sóhajtott.
-Már megint ti? Komolyan? Ha még 1x csak 1x meg látlak titeket Alex közelébe én kajak széné égetlek titeket! -Mordult fel az idős. Miután a 2 srác menekülőre fogta ismét Dabi le pillantott a fiúra. -Haza kísérlek!
-O-oké...- „Haza kísér!? Miért!? Nem akarom!” Meg indultak az első percek kínosak voltak.
-Másodikos vagy igaz?
-Uhum.
-Mi bajuk veled?
-Nem tudom...régóta csesztetnek... mióta ide járok...
-Barátaid?
-Nincsenek...
-Hát ez szomorú...-Dabi elő vett egy doboz cigit majd abból 1 szálat és ujjával meg gyújtotta azt.
-Dohányzol?
-Igen. Baj vagy kérsz?
-Egyik se. -Horgasztotta le a fejét.
-Mennyi idős vagy? -Egy nagyobb slukk után szeme sarkából nézett az alacsony fiúra.
-15...te?
-24. -Vigyorodott el a cigivel a szájába.
- Wáoh...-Az  út további felébe csendbe voltak. -Itt lakom.
-Rendben. Akkor majd még látjuk egymást! -Dabi egy intés után már el is indul. Ez egy 1 hét után rendszeres  lett. Mindig haza kísérte Alexet. De beszélni még se beszéltek viszont a fiatal egyre jobban ragaszkodni kezdett Dabihoz.
-Dabi...
-Mond.
-Be jössz? -Nyitotta ki a kaput.
-Miért ne? -Dabi követte a kis fiút majd be léptek a kis szobába. Miután le pakoltak az idősebb le huppant az ágyra.
-Kérdezhetek valamit?
-Kérdez.
-Miért akarsz hős lenni?
-Miért akarnék az lenni? -Erre a válaszra Alex nem számított.
-Hát hős képzőbe jársz...
-Igen...-Kezébe meg jelent a kék tűz. -Mert segítenek tanulni...és...
-És?
-Más oka nincs...nem akarok hős lenni. Te?
-Én sem akarok az lenni sőt...abba a suliba se járnék ha a szüleim nem erőltetnék...belőlem akarnak meg gazdagodni...majd nagy hős leszek...nem leszek az...
-Akkor mit fogsz tenni? -Dabi picit közelebb hajolt Alexhez.