A szerelmünk legvégén | Miller Dávid ff. |

Hogyan tovább?

Leparkoltam az autót,kiszáltunk és elindultunk,Pattikot és Rolandot egyből észrevettük így hozzájuk mentunk
- Sziasztok! Hogy álltok? -kérdezte Patrik,én meg megöleltem közben
- Úh,nagyon jól hálisten,és ti? - felelte Janka
- Jól,jól -monta Patrik,beszélgettünk még,ebédeltünk aztán kinyitották a kaput és elkezdtünk befele menni,csapatonkén kellett menni így sajnos szétváltunk,megadtunk a nevünket,a zenét és vártunk
- Mennyi az esélye annak,hogy elsők leszünk és húzhatunk haza? -kérdezte Marci aki éppen a földön feküdt
- Semmenyi -felelte Janka...igaza volt.

1 órája vártunk,közben már Patrik éy Roland csapata is volt (mind a ketten továbbjutottak) aztán egy hölgy jött oda hozzánk;
- Kállai Natasa,Delbel Janka Mehringer Marcell,ugye? -kérdezte,válaszul csak bolintottunk,megfordult mire mi követtük,Marci száját egy halk "na már végre" mire Janka felnevetett. Kezünkbe adták a mikrofonokat és elindultunk a színpadra. Az érkezésünket egy nagy taps fogadta mire a szívem hevesebben kezdett el verni,a lámpa lázam nem volt durva de azért éreztem.
- Sziasztok! Hogy vagytok? -kérdezte Alex,mire mind 3-an összenéztünk,hogy ki beszéljen
- A legidősebb -suttogja Marci úgy,hogy csak mi halljuk. Janka meg helyeslően bólintott
- Jól köszönjük -szólalok meg végül én
- És milyen volt így együtt dolgozni? -kérdezi ismét Alex
- Jó volt nagyon! -válaszolom
- Volt bármilyen konfliktus így bármivel kapcsolatban? -kérdezi Alex,egy picit visszagondoltam az elmúlt 24 órára;
- Nem semmi
- Hát akkor...sok sikert -intett Alex és megszólaltak az első dallamok
- She keeps her Moet et Chandon
In her pretty cabinet -énekeltem az első sort. Nem éreztem nagyon hamisnak vagy bármi szóval ugyanígy folytattam...
A betanult kisebb koreót csináltuk közben,egyszerre

                             ....

- You wanna try -fejeztük be 3-an egyszerre és egy taps követte a 4 zsűritől.
- Most egy picit beszélünk aztán elmondjuk,hogy mit beszéltünk - mondja Alex,lerakja a mikrofont és összedugják a fejüket...nem nagyon lehetett semmit hallani,a kezem remegett,izgultam,féltem...lehet,hogy elrontottam és akkor most vége számomra az x faktornak,a gondoltataimbol Alex hangja szakított ki;
- Marci! A hang jó volt,nyílván voltak pontatlanságok...te továbbjutottál -mondja Alex és látom,hogy Marci válláról leesik egy nagy súly,lement a lépcsőn és elhagyta helységet
- Janka -szólal meg ismét Alex - Jó volt,van benned tehetség...te is továbbjutottál - ekkor Janka válláról esett le egy hatalmas teher.
- Natasa -néz rám Alex - Zseniális! Ritkán mondok ilyet,pláne ennyire az elején de tényleg az! A hangoddal jól bánsz,a szinoadon otthonosan mozogsz...Te is továbbjutottál -  Amint befejezi az utolsó szavakat is és kinondja,hogy továbbjutottam legszívesebben összeestem volna annyira boldog voltam.
Megköszönve lementem a lépcsőn és én is elhagytam a helységet,kimentem az ajtón és Marci meg Janka várt mellettük Dávid mosolyogva nézett rám
- Eszméletlen volt! ESZMÉLETLEN! -hangsúlyozza - milyen érzés,hogy mind a hárman továbbjutottatok? -kérdezte a férfi
- Nagyon jó,szerintem ezt meg is kell majd ünnepelni - néztem kérdőn a többiekre akik helyeslően bólintottak - Természetesen sajnos nem alkohollal mert van a társaságba 2 kiskorú -néztem a 2 mellettem álló személyre
- Én 19 vagyok -mondta értetlenül Marci rám
- Én 19 évesen még azt sem tudtam,hogy mi az,hogy alkohol - igazából hazudtam de nem kell tudnia róla
- Tényleg? Valamiért nem tudok hinni neked,tök úgy nézel ki mint aki már 13 évesen kész akoholista
- Igazából... -kezdtem volna el de Dávid beleröhögött - Nem röhög -"szidtam" le miközben próbálom elrejteni a mosolyomat - Kaphatsz egy kubut - probáltam megyezni vele,először hallgatott aztán megszólalt;
- Áll az alku -mondta diplomatikusan mire mindenki felnevetett
- Komolyan mondom ti vagytok a legjobb interjú alanyok -nézett felváltva ránk Dávid
- Köszönjük szépen -mondta Marci,és pár pillanattal később taps hallatszott a teremből szóval elköszöntünk Dávidtól,beküldtek mindket egy szobába ugyanis mi is és a mentorok is most tudjuk meg,hogy kiket kapunk. A szobában kb 5-6 percet vártunk aztán belépett...Peti. Mindenki sikítva,ugrálva ment oda őt megölelni így én is. Örültem,hogy őt kaptam mert nagyon aranyos férfi és remélhetőleg jó mentor is lesz.
Ezek után az ajtó elött megvártam még Marcit és Jankát és elindultunk a közeli cukrászdába enni egy fagyit. Aztán egy insta értesítésem érkezett,rányomtam mert láttam,hogy Dávid üzent; egy sima kép volt ahol "nagyon értelmes" fejet vág miközben rizst eszik valamilyen hússal,automatikusan felnevettem a kép láttán mire a többiek kérdően felém néztem,válaszul a fejem ráztam,hogy minden oké. A képre válaszul én egy másik képet kuldtem; az orrom hegyét a fagyihoz érintettem és a nyelvemmel próbáltam lenyalni és ezt a pillanatot lefotoztam és küldtem el neki,nem válaszolt hanem csak beszivezte de a mosoly még mindig ott volt az arcomon...

Először Jankát raktuk le otthon aztán Marciék felé vettük az irányt,a kubuját iszogatta nyugodtan mellettem (a fagyizás után vettem neki is egyet meg Jankának...és persze magamnak is)
- Tudod már,hogy mit fogsz a székes feladatnál előadni? -kérdezte rámnézve,egy lillanatra oldalra forditottam a fejem így ránézve majd vissza rá
- Nem,még nem. És te tudod már? -kérdeztem
- Nem - a témát hálisten nem firtattuk tovább,a házuknál kiraktam és én is elindultam hazafelé amikor Dávid hívott instagrammon...