A szerelmünk legvégén | Miller Dávid ff. |

El fogsz késni

Evés közben beszélgettünk,nevettünk,jól éreztük magunkat
Deeee,nem voltunk túl komolyak...

- A Hürrem-et nagyon bírtam! -beszélt hozzám Dávid teli szájjal a Szulejmán sorozatról
-ÚRISTEN! ÉN IS! Gyönyörű volt és okos! Határozott terve volt mindenről és akit csak kellett eltávolított az útból! -bólógattam egyettértően...ha valaki megkérdezi,hogy,hogy jutottunk ehez a beszélgetésre valószínűleg nem tudnék rendes választ adni.
- Igen! Mondjuk egy igazi szar keverő volt!

Hát igen...volt ilyen beszélgetésünk meg...

- Oké! Oké! Én jövök! 4.-ben természet tz-t írtunk a növényekről és az egyik feledat az az volt,hogy írd le a növény részeinek a feladatát. A gyökérnek azt írtam,hogy eljuttassa a táplálékot a szárba...vagyis ezt akartam írni mert a szárra nem raktam véletlenül ékezetet ezért azt írtam,hogy eljuttassa a táplálékot a szarba -ismertem be kínosan a 4.-es storymat...Dávid pár másodpercig csak némán nézett rám aztán kitört belőle a nevetés - Ez nem vicces! És tudod,hogy miért nem? -tettem fel a költői kérdés melyre válaszul mosolyogva nézett rám - Az,hogy 6.-ban újra előjött a téma és a szárnál direkt kiemelte,hogy a szárról ne felejtsük le az ékezetet és rám nézett,RÁM! Egyenesen bele a szemembe! -ugyan igaz volt a story de nem ennyire drámaian nézett rám...csak kínos volt. Válaszul ismét egy irdatlan röhögést kaptam,attól féltem,hogy leesik szerencsétlen a székről. Sértetten feláltam a helyemről és a mosogatóba raktam az üres tálamat

Dávid már 1 perce nevetett a hasát fogva...

- Ha nem kocsival jöttél volna azt hinném,hogy be vagy állva -néztem rá mire leállt a nevetéssel,igaz még mosolygott 

- Bevallom az igazat picit én is úgy érzem magam

- Szép mondhatom! - mondam tettetett szemrehányással,válaszul kinyújtotta a nyelvét,felállt és a tányérját az enyémre helyezte

- Uh baszki,ideje lenne mennem,ne haragudj -nézett az órájára majd vissza rám. Valóban háromnegyed 11 óra volt

- Előtte hazaugrasz? -kérdeztem

- Igen -felelte iszonyat természeteséggel,amivel nem is lenne baj csak ahová tegnap vittem a legagyobb mázlival 30 perces út

- De...ahová tegnap vittelek... -kezdtem vólna bele de közbe vágott

- Tegnap a szüleimhez vittél,mert oda vittem szervízbe a kocsit -magyarázta meg,előszőr csak bólogattam aztán leesett...mi a szülei háza előtt csókolóztunk 

- Várj...akkor...a te... -kezdtem volna bele zavartan de Dávid a szavamba vágott

- Nem,nem voltak otthon -valaszolt az agymenetemre mintha csak tudta volna,hogy mire gondolok - ByeAlex? -kérdezte hirtelen az egyik mentor nevét

- Mi van vele? -emeltem rá a tekintetem értetlenül

- Mi lenne ha az ő számát énekelnéd? -magyarázta meg. Egy ideig haboztam a válasszal de aztán kinyögtem

- Nincs bajom az Alexszel! -szögeztem le mire válaszul bólintott - Csak neki a régebbi számait szeretem,viszont azokat nagyon! Például a Még mindig vagy a Fekete -említtettem 2 kedvenc számom Alextől

- Akkor lehetne valamelyik,nem? -ült le a nappaliban lévő kanapéra...ezek szerint marad még

- Nem tudom,nem lenne vele baj csak valahogy sosem szimpatizáltam azzal,hogy bármelyik számát énekeljem -ültem le mellé,reakció minimum egy fél percig nem érkezett aztán mintha megvilágosodott volna elkezdett valamit pötyögni a telefonján,aztán felcsendült wellhello-tól az apuvedmeg című szám

- B.O.S.S., #SWAG -kezdte el Dávid énekelni az első sort

- Ezt üzenem az összes vesztesnek -csatlakoztam.

És hát igen,így kerültünk a nappali kellős közepére miközben ordítva énekeltük az apuvedmeg című számot...egy élmény volt,komolyan. Nevetve terültünk el ismét a bútoron

- Esélytelen! - jelentettem ki röhögve

- Most miért? -haborodott fel szórakozottan

- Nem fogom ezt énekelni a mentorházba kerülés elött! -magyaráztam meg ránézve 

- Akkor most fölöslegesen nyomtunk le egy koncertet? -akadt ki 

- Nem volt fölösleges! Csak éppenséggel még mindig nem tudom mit fogok énekelni -tártam szét a karom amolyan "hát ez van" stílusban...válaszul csak röhögést kaptam

- Kifogytam az ötletekből -adta fel

- Majd megvilágosodom egyszer nyugi -próbáltam nyugtatni legfőképp magamat

- Állsz majd a szinpadon,fogod a mikrofont,le vagy fagyva és megvilágosodsz! -vázolta ironikusan a jelnlegi helyzetemet Dávid

- Pontosan! -suttogtam egyetértően bólogatva. 

 - Viszont tényleg ideje lenne ideje lenne indulnom,ne haragudj -nézett az órájára,pár perc után

- Persze,menj csak,semmi baj -válaszoltam mosolyogva,igaz szomorú voltam de már majdnem negyed volt.

Felvette a cipőjét,a kabátját,elővette a kocsi kulcsát majd elém fordul

- Köszönöm szépen ezt a napot! -nézett a szemembe mosolyogva...a szivem kihagyott minimum 1 ütemet...vagy hármat...de lehet többet

- Ne hülyéskedj! Én köszönöm -hálálkodtam

jobb kezét a derekamra helyezte és elkezdett maga felé húzni,amikor az ajkaink már csak pár milliméterre volt egymástól voltak egymástól eszembejutott,hogy it is csinálok. Barmilyen is a kapcsolatom Danival sajnos vagy nem sajnos még mindig a barátom volt...szóval elhajoltam előle,sebzetten nézett Dávid a szemembe...